Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A színész felelőssége - az együttes felelőssége

szernek a háborúja bűntény. Nem kiméli magát és nem akarja magát menteni. Sőt, boldog, hogy végre áttörhetett a megfélemlített, gyáva tűrés, a csak suttogó elégedetlenség légkörén.

Kezdődik az etűd:

A jelenet elején együtt ülnek a szülők. Az apa a veszteségjelentéseket olvassa az újságban. Küszöbön áll a fiú bevonulása. Nemsokára sorozásra kell mennie. A gondterhelt, csüggedt anya aggódik és gyerekes elképzelések gyerekes reményeket ébresztenek benne, ezekbe kapaszkodik. "A fiú oly jól tanul, talán megengedik, hogy tovább tanuljon" - vagy pedig - "a szomszédéknak több fiuk van, nem csak ez az egy. Vigyék előbb azokat..."

Ennél a pontnál különös makacssággal időzött az etűdöt követő kritikai megbeszélés:- Azt a mondatot, hogy "vigyék előbb azokat..." az anya úgy mondta, mintha erkölcsileg teljesen rendjén volna.- Az anya szemszögéből rendben is van. Hiszen az ő számára a tanitó ál-hazafisága semmit sem jelent.- Vajon nem kellene-e a nézőnek az anyától magasabb tudatosságot követelnie, amely tekintetbe veszi más anyák kapcsolatát is gyermekeikkel, és ebből kiindulva arra következtetnie, hogy csak olyan áldozatot érdemes hozni, amelynek értelme is van? A kérdés ilyen feltevése aztán világos módon az egész rendszert vonná kétségbe...?- Igen, ide a nézőnek el is kell jutnia, azonban mindenekelőtt fel kell ismernie, hogy abba a helyzetbe, amelyben egy anya ilyenné válik, semmiféle anyának nem lenne szabad kerülnie...- Ezt az emberhez méltatlan helyzetet valóban felismerheti ebben a jelenetben, de mégis csak azon az áron, hogy egyetért az anya társadalomellenes önzésével. Vagy pedig az anyának ez a lelkiismeretlen beállítottsága, az anya ábrázolásából, nem is vált benne tudatossá. Tehát a- 19 -