Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Előszó (René Hainaux)

malista" értelmében -, a különbség, az ellentét "a világszemléletben", a világról alkotott képekben rejlik, amelyeket az irók müveiken át közvetitenek nekünk, az állásfoglalásban saját világfelfogásuk iránt, az értékítéletben, amellyel e célkitűzést szemlélik. " Az absztrakt és konkrét lehetőség közötti világos megkülönböztetés érdekében szabad legyen tovább idéznünk Lukácsot: "... előszöris meg kell vizsgálnunk egy olyan kategóriát,amely elsőrendű szerepet játszik az emberek életében és következésképpen az irodalomban,amely ezt az életet tükrözi: a lehetőség kategóriáját, amelyet szét kell választanunk absztrakt és konkrét lehetőségre (amely utóbbit Hegel "reális"-nak nevezi). Mindenekelőtt maga az élet tanit meg bennünket arra az összefüggésre, amely a lehetőség e két fajtáját összeköti, elválasztja és egymással szembeállitja. Absztrakt vagy szubjektiv szempontból a lehetőség mindig gazdagabb, mint a tényleges valóság. Az egyén számára ugy látszik, hogy ezer és ezer lehetősége kinálkozik, ezeknek azonban valójában csak jelentéktelen százalékát valósithatja meg. A modern szubjektivizmus a maga részéről ebben a látszólagos gazdagságban véli felismerni az emberi lélek igazi teljességét és bámulattal és rokonszenvvel vegyes melankőliát érez iránta; és a valóságot pedig, amely lehetetlenné teszi mindezen lehetőségek megvalósítását, egyfajta, épp ily melankolikus megvetéssel szemléli. ... Az irodalmi alkotás és főként a dráma belső szerkezetének tárgya általában éppen valamely reális lehetőség - egészen az effektiv valóságig hatoló - betörésének leirása, amely lehetőség realizálódását a körülmények mindeddig megakadályozták. A lehetőségek csakis a döntésben és annak révén differenciálódnak és kerülnek szembe. ... Noha az absztrakt lehetőség kizárólag a tárgyban él,a konkrét lehetőség kölcsönhatást feltételez e tárgy és a tények valósága, valamint az élet objektiv lehetőségei között. Márpedig az utóbbiaknak mindig objektiv történelmi-társadalmijellege van. Másszóval a konkrét lehetőség irodalmi ábrázolása elsősorban is a konkrét embereknek a külvilággal való konkrét kapcsolatukban történő konkrét ábrázolását feltételezi. Az ember koncepciójában rejlő ontológia, ahogy a dekadens irodalomban megnyilvánul, már eleve kizárja a szelekciónak ezt az alapelvét. Mihelyt feltételezzük, hogy àz önmagára hagyott, magányos, az emberi közösségtől teljesen elszakadt egyén azonos az effektiv valóság effektiv, hiteles és legmélyebb lényegével, többé nem vagyunk képesek megkülönböztetni az absztrakt és a konkrét lehetőséget. ... Akár magában az életben, akár az irodalomban, amely ennek tükrö ződése, keressük az ember jellemzőit - megállapíthatjuk, hogy az emberre az a választás a jellemző, amelyet egy számára existenciálisan döntő kérdésfelmerülését követően végrehajt; tehát valamennyi konkrét lehetőség között ez az egyetlen fejezi ki lényegét. Amikor visszautasítjuk a konkrét és elvont lehetőség közötti megkülönböztetést, amikor ehhez a nivelláláshoz, az