Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Hozzászólások

Mivel a realizmus képes meghódítani a jelent és újra felfedezni a múlthoz kapcsolódó szálakat, ha kitartóan érvényesítjük szándékunkat, hogy részt veszünk az emberiség sorsában és vállaljuk egyéni felelősségünket a realizmus jövője biztositva van. Lauro Qlmo drámairó - Spanyolország 1 , A realizmus jövője sajnos nagyon is biztosított. Egyetlen példának felhozom az UNESCO által a közelmúltban közzétett statisztikát a világban dűlő éhezésről és az ebből következő emberi drámákat. A realizmusban természetesen a társadalmi igazság fegyverét látjuk, amelyet egy, lényegét tekintve forradalmi harcba vetünk be. . 2 Ez a sürgető uj realizmus, amely valóságos és konkrét szituációkon alapul, többé nemcsak az egyéni, hanem a kollektiv tudatban is mélyebb gyökeret kivan hajtani. Azt mondhatnánk, hogy az emberiségbe vetett hite által - és ugy gondolom, e hit nélkül nincs realizmus - az egyén üdvét keresi és elit éli a társadalmat, amelyben fogant. Egyénen azt az embert értjük, aki él, a saját életét éli, és akit a realizmus arra ösztönöz,hogy "együtt éljen", hogy szolidáris legyen a többiekkel és felelősnek érezze magát. A formának nincsen merev kánonja: éppen olyan élőnek kell lennie, mint a szövegnek; közvetlennek, világosnak és egyszerűnek. Egyszóval: "népszerűnek" kell lennie, mivelhogy el kell jutnia a többséghez. Koji Ozaki szinházi kritikus - Japán A japán szinházi élet menetét a realizmus 1934 és 1940 között változtatta meg. A baloldali szinházi emberek ekkor tanulták el Oroszországtól a szocialista realizmus elméletét és müveikben azt a haladó realizmus zászlaja alatt alkalmazták, a háborús szellem ellen. 1940-ben a kormány börtönbe vetette a teoretikusokat, a színészeket és az Írókat. A háború 1945-ben, ötéves teljes szinházi pangás után véget ért. A háború után a japán szinház szembe találta magát a szabadság és reménytelenség zűrzavarával. A realizmust elhagyták, ideológiai darabok áradata javára. /