Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Hozzászólások

sínylődnek. Az ajtókon mikrofon van, de újságokat nem olvasnak - egyeseknek villanytuzhelyiik van, mig mások petróleummal világítanak, asztalkendőjük nincs, de a pénzüket totóra és lottóra pazarolják; van televíziójuk, de alig tudják kifejezni magukat és piszkosak.Bizonyos aspektusból a mü százszázalékosan realista. De Beatie személyével valami másnemű elem lép fel a darabban.Itt Wesker a képzeletét emberszeretete szárnyain engedi szállni és Beatie-t bizonyos, a Bryant családtól idegen tulajdonságokkal ruházza fel, amelyeket nehéz két vagy három év városi vagy falusi élet során megszerezni. Egyéni varázsa van, vitalitása, közlékenysége; szókincse és kultúrája túlságosan fejlett ahhoz, hogy felvett legyen, ahogy a szerző állit ja. Ekkor azonban Ronnie, a vőlegény, elhagyja Beatie-t. A megrázkódtatás kiváltja a felületesen elsajátított fogalmak asszimilációjának és a valóságos szituáció tudatosításának csodáját. Meg kell-e vádolnunk Weskert.hogy nem realista, mert egy ilyen szinte csodának nevezhető szituációt hozott létre? Nyilvánvalóan nem. Wesker egyetlen fájdalmas és mély akcióban szintetizálja azt, ami az életben kegyetlen szenvedések és hosszas megpróbáltatások árán jön létre. íme: egyetlen műben a valóság szemléletének két különböző lehetősége, ámde egyik sem mondható hamis realizmusnak. Csupán, technikai és fogékonysági okokból, a szintézis az egyik oldalon kötöttebb,mint a másikon. Ha a realizmusnak ez a változatossága ugyanazon alkotó ugyanazon müvében is megfigyelhető, hogy is ne variálődhatnék akkor a realizmus különböző szerzők között is egyazon korszakban? Erősen realista drámájában Wesker mélyrehatóan tárja fel a pszichológiai problémát egy adott társadalmon belül:szereplői fizikailag torzak, mert egy torzitő környezet produktumai. Wesker müvének ezen aspektusával szem ben egy másik, mélyen realista müvet idézhetünk: Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten c. darabját. Sartre annak érdekében, hogy egy időszerű problémát fejtsen ki, egy, a XVI. századi Németországból származó eseménytvesz elő:a parasztlázadást. E történelmi tény segítségével, valamint olyan alakokkal, akik a mai politikai és társadalmi talajon fakadó különböző erkölcsi álláspontokat tipizálnak, olyan müvet ajándékoz nekünk, amely a Jő és a Rossz fogalmát igyekszik tisztázni a hatalomért folyó jelenkori küzdelemben. Az epikus formához folyamodik, amely kétségkívül erősen különbözika brechtitől és müvéből hiányzik mindennemű pszichológiai tényező is, mert szereplői egyszerűen csak eszméket és cselekvésre átváltott erkölcsi állásfoglalásokat képviselnek. Ez azt jelenti, hogy Sartre, a realizmus egyes teoretikusainak követelése ellenére, nem nyújt olyan szituációt, cselekvéseket és alakokat, amelyek a társadalmi életben uralkodó valamennyi törvénynek engedelmeskednének. Sartre nagyon egyéni módon ugy véli, hogy a pszichológia "szinházban nem használható" és "időveszteséget" jelent. E felfogás joga megilleti őt, mint olyan írót, aki figyelmesen követi a társadalomapró változásait, mint ahogy Weskernek is szabadságában áll, hogy