Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
hogy szemébe könnyek szöktek. Magam hallottam, hogyan szorult el a hangja, mikor egyszer a görög színházról tartott előadást a Sorbonne diákjai előtt. És hallgassuk csak meg, milyen szavakkal álmodta meg Paul Gsell előtt a jövő ünnepségeit: "A történelmi dátumok szüntelenül uj meg uj ötleteket sugallnak majd. Szinjátékos szertartásokat kell rendezni az ifjúság, a testnevelés, a család, a kölcsönös segítség, a háború által elpusztított falvak és városok újjászületésének tiszteletére. Helyes lenne, ha a béke jótékony munkáját hivatásuk öltözékében felvonuló iparosok és munkások menetei ünnepelnék, minél gyakrabban. ... Minden ünnepség, ha szabad igy mondani, egy hatalmas dráma egy-egy felvonása lesz; ebben a drámában, amelyet maga a nép játszik, a nép élete magasztosul fel. Â közös ünnepségekből az állam polgárai jobban megismerik kölcsönös kötelességeiket és közös céljaikat, fényes emlékük tovább ragyog bennük és virágos oázisként szakítják majd meg a munkás hetek hosszú láncolatát." • • • • Ha tömegeknek akarunk színházat csinálni, ebből még nem következik, hogy a színpadon is tömegeknek kell mozognlok. Véleményem szerint az a színház, amelynek színpadán tömegek mozognak, határozottan ellentmond a dráma egybehan— golt menetéhez szükséges ökonómiának. Azt hiszem, ha a színház eredményesen akar szólni a többséghez, ha azt akarja, hogy mondanivalója belevésődjék emlékezetébe és mély befolyást gyakoroljon életére, akkor mind egyszerűbbé és tisztábbá kell válnia; ha növelni akarja elemeinek hatóerejét, akkor számukat csökkentenie kell. Idézzük fel mógegyszer a görög színházat: milyenek voltak körülményei és szelleme négyszáz évvel Krisztus- 98 -
