Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

Ez a nemzedék azonban csökönyösen megragadt a partikularizmusban.Jellegzetesen francia bűn ez és Pelorson hevesen is veti szemére. Sőt, még igazságtalan is irányában, mint ahogy mi is azok voltunk elődeinkkel szemben. De van egy elég lényeges különbség. Nekünk harcolnunk kellett az ő irányzataik ellen. Az újonnan jöttek viszont a mi irányzatainkat örökül kapták; ezeknek köszönhetik szakmai neveltetésüket és tájékozódásukat; ezeknek köszönhetik, hogy ma komoly erőt képviselnek.

Hogy ezt az erőt a maga valójában felmérjük,közelebbről kell tanulmányozni. Már mostani állapotában is lassan behálózza, átjárja az egész országot, rohammal veszi be városainkat, elterjed falvadókban. A közönségnek, amelyet összegyűjtenek, a vándortársulatok legalábbis egyet tudnak nyújtani: ifjúságuk, egészségük, lelkesedésük, fegyelmük és bátorságuk látványát. Hát nem merőben újszerű jelenség-e ez?

Panaszkodnak, hogy nincsenek darabjaik. Ez bizony igaz. Népi műsorunk nincs. Erre rádöbbent mindenki, aki meg akarta vetni egy uj színház alapjait. Mind a középkor, Molière felé fordultak,mai irodalmunkból pedig azt választották, ami többé-kevésbé őt idézi. Napjainkban csak két nagy költőt ismerek, aki a nép hangján szól: Mistralt és Péguy t.X//

Igen, ez az Ínség nagy mértékben hozzájárult, hogy a megújhodás,amely bizonyos szellemekben mér kezdett kirajzolódni, elvetélődött,még mielőtt kibontakozásának feltételei a dolgok természetében megértek volna. És mégis azt mondom: nem szabad, hogy a fiatal társulatokat ez az Ínség elcsüggessze.

Frédéric Mistral /1830-1914/, a hagy provence-i költő, szükebb hazája nyelvén irt drámáival s verseivel nemcsak a nyelv, hanem az egész provence-i kultúra és folklór megújítására is törekedett. - Charles Péguy /1873- 1914/ francia drámairó ;főmüve egy Jeanne d’Arcról Írott trilógia.- 93 -