Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

nemos törekvéset ellenére,mesterségbeli tudás htján, á nagy mesterek alkotásai megbízható mintákat nyújtanának nekik, de ők csak torzképeket, lélektelen utánzatokat tudnak lét­rehozni nyomukban... ások, akik azt hiszik, hogy egy művészeti iskolából semmi jó nem seülethetlk, az elhivatottság elvével taka­róznak. Azt mondják, hogy az igazi hivatástudat mindig meg­volt szervezett oktatás nélkül is, sót, legtöbbször csak megsínylette; és másfelől, ha az elhivatottság hiányzik, azt nem pótolhatja semmiféle oktatás; továbbá, ha értékte­len szellemekbe lopunk be kívülről némi fényt, ezzel csak a középszerűséget lendítjük fel. Meglehet, hogy nem minden nagy, elhivatott művész ta­lálta meg a hozzá méltó oktatást; v&lószinü, hogy mindig boldogult nélküle is. De nem bizonyos, hogy ezt nem fájlal­ta, és nem bizonyos az sem, hogy az oktatás hiánya nem ve­zette-e tévútra bizonyos alkalmakkor vagy nem késleltette-e tehetségének megérését. A kivételes egyéniség túlnő kora tanításán. De ez nem jelenti azt, hogy nem is kell részesednie benne. Hozzáteszi a maga géniuszát, hogy az utána következők gazdagabb örök­séghez jussanak. És Így újra visszajutottunk a tapasztala­tok továbbadásának, azaz a tanításnak az eszméjéhez. De vajon igazságos dolog-e, h°gy csak a kivételes egyént vegyük figyelembe és csak azt tartsuk jogosnak, ami az ő fejlődését szolgálja? Ki meri mondani, hogy a kultúra felelősségének hordozására csak a lángész méltó? Lehetünk egy nézeten Goethével abban, hogy csak a rendkívüli müvek a nélkülözhetetlenek. De vannak kevésbé csillogóak is, amelyekben mégis ott fénylik az egészség és az erő, amelyek szilárdan megállják helyüket és híven be­töltik szerepüket, ha másban nem, hát abban, hogy megóvják az adott kor Ízlését és biztosítsák fejlődésének helyes irányát. Támogatják a kiemelkedő alkotásokat, összekötik- 90 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom