Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

előmozdítsuk és a fegyelem keretei közt rendezzük el, az önzetlenség, a hozzáértés és a szenvedély jegyében, az egyszerűség, az őszinteség és a nagyság érdekében.

Ha az állam egy szakmai alkotói közösség javára felül akar kerekedni a kicsinyes egyéni nézeteltéréseken és viszályokon, akkor azt kívánjuk, hogy ne érje be a "bizottságoktól" szerzett tájékoztatásokkal és doktrínákkal. Ezek a bizottságok gyakorta nem hozzáértőek és néha kétes befolyások eszközei, ázt kívánjuk, hogy épp ellenkezőleg, az alkotó erőkkel tudjon közvetlen kapcsolatot kiépíteni.

Ezen az utón az első lépés egy tanulmányi kutatóközpont megszervezése lenne. Itt gyűlnének össze, nem nagy számban, az olyan emberek, akik elég érettek, hogy tapasztalatból szólhassanak és elég ifjak,hogy uj módszerek alapján, uj igények szempontjából gondolják át élőiről a színház jövőjét.

Ezek az Igények nem Ismeretlenek;még csak nem is rejtélyesek. á művészek nem egyszer rájuk éreztek, néha ki is fejezték őket. á korszak még nem szabadította ki ezeket az igényeket a habozás, a tapogatózás fázisából. De élni éltek már, és ma nyilvánvalóbbá, sürgetőbbé váltak, mint valaha. À feladat ma, hogy megvizsgáljuk, nevükön nevezzük őket, kielégítésükre programokat javasoljunk és azokat ki is próbáljuk.

Ez igények közül az első, hogy mindenek előtt és mindennek alapjaként létrehozzuk és megszervezzük a színházi kultúra otthonát.

Hatalmas Iskolára gondolok, bőséges állami szubvencióval, ahol a drámai alkotás és előadás valamennyi formáját tanulmányoznák és gyakorolnák; ahol valamennyi tanszakot a legalkalmasabb ember vezetné, tekintet nélkül mind a hivatalos elmekre, mind a politikai ajánlésokra; ahol az egész közösség egyazon szellemtől áthatott, harmonikus ösztönzésben részesülne.- 8? -