Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
Meg kell találnia a drámai értelmet, azt, amely a cselekményből és megoldásából, a szenvedélyek és a meggyőződések harcából fakad. Meg kell találnia az emberi vagy tragikus értelmet, amelynek forrása a jellemek és a típusok megalkotása, az alakok kiválasztása, a hősök felfedezése. Meg kell találnia a szatirikus értelmet. ís ezen én semmiképpen sem értek puszta tagadást, hanem életteli szembenállást, szellemi lendületet, egészséges nevetést. Nem kérünk azokból a zsánerképekből, ahol Ízetlen szerelmi bonyodalommal enyhitik, teszik elviselhetővé az apró tüszurásokat, amelyekkel menet közben megböködik a napi erkölcsöket és ferdeségeket. Derűt árasztó, harcos szatírát követelünk, amely meg meri mutatni az élét és nem fél attól sem,hogy egy kis arisztophanészi mámort szívjon magába. Meg kell találnia a társadalmi és az egyetemes értelmet, amely összhangban van a kor, a haza és a világ életével, amely válaszol annak gondjaira,felveti és megmagyarázza problémáit, kristályos formába önti eszméit és szenvedélyeit. £ műfajok mindegyikének megvan a maga stílusa.És semmi kétség: ha a színház jól körülhatárolt, jellegzetes műfajokkal, tiszta műfajokkal dolgozik, akkor találja meg újra elvesztett stilusérzékét, a stilus, értelmét. Áz elméletben viszonylag könnyű tájékozódni, á tapasztalat és a gondolkodás mutatják az irányt. De ki lép rá az útra és ki megy végig rajta? Sok kéziratot olvastam. Sok fiatal Íróval voltam kapcsolatban. Szolgálhatok hát egy rövid áttekintéssel problémáikat, céljaikat és aggályaikat illetően. Sokan szeretnének közülük nagy témákkal foglalkozni. Csakhogy nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Szeretnék, ha- 72