Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

1934 októberében, a rónai Olasb Akadémia csarnokában tartott Volta-kongresszuson, Alekszandr Tajrovnak*/ kellett beszámolnia hazája színházi helyzetéről. Tajrov először is azt fejtette ki, mit köszönhet a színház a Hagy Októberi Forradalomnak. "A forradalom - mondotta - egyszer s mindenkorra kiűzte az etikai közönyt és az opportunizmust színházainkból, és ezáltal soha nem ismert eszmei diszciplínával ajándékozta meg őket. A forradalom kergette ki nézőtereinkről azt a közönséget, amely csak a jobb emésztés végett járt el vacsora után a színházba. A forradalom vezette be a nézőtérre azt az uj közönséget, amely októberben győzelemre segítette és amely a színházban az őt gyötrő problémák megoldását kérésit azt a közönséget, amely az uj, emberi társadalmat építi, azt a közönséget, amely a színháznak is továbbadja életet teremtő energiáját."

íme, lg, unatkozott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének hivatalos képviselője.

Jómagam pedig ugyanezen az összejövetelen a következő szavakkal fejeztem be előadásomat:

"Hem arról van szó, hogy megtudjuk, vajon melyik kísérletnek köszönheti majd a mai színház a maga varázsát ás melyik rendező tekintélyéből meríti erejét. Azt hiszem, a kérdést úgy kell feltenni: marxista lesz-e a színház avagy keresztény. Kert a lényeg az, hogy eleven legyen, azaz más szóval: népi. Élni pedig csak úgy élhet, ha megmutatja az embernek, miért hÍgyjen, miben reménykedjék és hogyan bontakoztassa ki önmagát.”

/ Alekszandr Tajrov /1895-1950/ hires szovjet rendező; 1914-ben alapította meg Kamaraszínházát, ahol megvalósította fő elvét: az elsőrendűen a színészi alakításon nyugvó, érzelmekre ható színjátszást. Legkiválóbb rendezései a Glroflé-Girofla. a Phaedra s az Optimist» tragédia voltak.- 70 -