Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

alkotások létrehozására hívna fel,azt kiáltja, hogy a szín­háznak meg kell találnia a maga értelmét a társadalom szer­kezetében és - Itt ismét a kereszténység-marxizmus alter­natívát halljuk visszacsengeni - azt mondja: a francia em­bernek "meg kell találnia elveszett hitét vagy pedig uj hit hívévé kell esküdnie". Érdekes. hogy ez uj hit érdekében el tudja fogadni még a művészet állami irányítását is, sőt, egyenesen kívánatosnak tartja a művészet szempontjából - amivel toronymagasan fölébe nőtt azoknak a mai "tiszta mű­vészet-rajongóknak, akik szent borzadállyal emlegetik az "elkötelezett" művészetet. Szilárd és egyértelmű világnézeti állásfoglalás nél­kül nincs színház - ezt szűrte le egy életpálya múló dia­dalaiból és maradandó kielégüíetlensegéből a XX. század egyik legnagyobb polgári rendezője.Az általa felvetett dön­tő kérdésekre választ nem tudott adni, ezt a végrendeletnek tekinthető Írást mégis optimizmus tölti el; Copeau úgy ér­zi, hogy a nagy nemzeti és világkatasztrófát túlélő uj nem­zedék meg fogja oldani a társadalom és vele a művészet problémáit. Copeau nem halhatott meg nyugodtan. Saját hazá­jában, amely megmaradt a polgári rend keretében, ezek a kérdések nem oldódhattak meg. De akUr a színház világán be­lül feszegetik azokat, a Copeau jelezte irányban keresgél­nek; és noha a Vieux-Colombier megalapítójának nevét azok is igyekeznek pajzsukra Írni, akik a tiszta művésziességet tartják egyedül üdvözítőnek, ebből az Írásból megláthatjuk, hogy Copeau igazi "fiai és unokái" azok. akik Franciaor­szágban és világszerte a népi, az egész társadalom problé­máit kutató színház érdekében harcolnak.- 56 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom