Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

ső segítséget Tesz igénybe. Ereje ellankad, kimerül tőle. À külső eszközök az olcsó festőiséget, a könnyebb ellenállást támogatják és a drámát a tündérjáték felé hajlítják. Ui nem hisszük, hogy ha "az egész embert akarjuk ábrázolni, a maga életének teljességében", ehhez olyan színház kell, "ahol a díszletek a földből nőhetnekki s aváltozások egyik pillanatról a másikra mehetnek végbe"; s végül nem hisszük azt sem, hogy művészetünk jövője "a mechanika kérdéséhez" lenne kötvex . De óvakodjunk mindennemű lazaságtól. A színpadi konvenciókat nem szabad összetéveszteni a drámai konvenciókkal. Lerombolni az egyiket nem jelenti, hogy megszabadulunk a másiktól, Épp ellenkezőleg! Ha leráztuk a színpad durva bűvészmutatványainak nyűgét, ez a szabadság egyben kemény diszciplínát is jelent szánunkra: Így kényszerülünk rá, hogy minden igazságot alakjaink érzelmeibe és cselekedeteibe összpontosítsunk. Enyésszen el minden más varázslat; és az uj műalkotás számára adjanak nekünk egy csupasz dobogót!

A fenti eszmefuttatás, legyen bármily tökéletlen, nagy vonalakban lerögzítette legközelebbi programunkat.Tartóssá és termékennyé ezt a munkát csak jóakaratú emberek egyöntetű közreműködése teheti. Mondottam már, hogy szükkörü és válogatott közönséghez fordulunk; de hogy ez meghallgasson bennünket, arra szükségünk van. Nem elegendő, hogy helyesléssel,szép szavakkal bátorítsanak. Mindazoktól, akik mellettünk foglalnak állást, azt kérjük, hogy adják kézzel-Henry Bataille kifejezése /az Álarc előszava/. - /J.C./ - Henry Bataille /1872-1922/ a francia szalonvigjáték egyik, korában divatos művelője. Említett müvét /Le Masque/ 1902-ben irta.- 51 -