Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

Nem képzelhető el közvetlenebb, életerősebb, népibb forma a komédia számára. És nem képzelhető el hajlékonyabb és termékenyebb sem. Konvenciója szilárdan rögzitett és ő maga ugyanakkor tökéletesen szabad. Alkalmazkodhat bármely műfajhoz, érinthet bármely tárgyat, megszólalhat bármely hangnemben.

Csodálatos elgondolni is, hogy ilyen egyszerű, ilyen kevéssé zsúfolt anyagi felszereléssel - legfeljebb mintegy tiz szinész, mintegy tiz jelmez, néhány maszk, néhány kellék és kevés vagy semmi diszlet - a színházművészet megtalálta az eszményi módszert, amelynek segítségével a drámairól géniusz valamennyi alkotásának testet tudott adni.

Ha eltűnődünk ezen az egyszerűségen, ezen a népi szellemen, azt hiszem, egyben újabb kiindulópontot találtunk az újjászületés számára.

Nem mondom, hogy a commedia dell'artét fel kell támasztani. Nem mondom, és nem is hiszem, hogy ez lehetséges volna. De mondom és hiszem, hogy ha meg akarjuk találni az első lendületet, ha újra fel akarunk tárni egy eret, amely kiaknázható és termékenységet igér, akkor annak a műfajnak táján kell ihletet keresnünk, amelyet annyi költő - köztük maga Goethe - idézett és idéz ma is nosztalgiával.

A dus ifjúi virágzását élő commedia deli’arte olyan alapismereteket nyújtott Moliáre-nek, amelyeket az teljes mértékben elsajátított és kimerített. Moliére-ből immár nem indulhatunk ki, közvetlen ihletést nem meríthetünk belőle anélkül, hogy lapos utánzásba ne esnénk. Pormája túlságosan tökéletes, túlságosan lezárt. De meglehet, hogy pillantásunkat talán feje fölé emelhetjük és visszatekinthetünk az ősi forrásokra, amelyekből ő maga merített, amikor bekalandozta a francia vidéket; és tudjuk, a különös szeretet, amelyet mindig megőrzött e források iránt, táplálta az utolsó pillanatig géniuszának if juifrisseségét.- 111 -