Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A félelem és a részvét felkeltéséhez vezető utak

Sam a jó, aki a sorsfordulat következtében szerencsésből szerencsétlenné válik, sem a rossz, aki a sorsfordulat következtében szerencsétlenből szerencséssé válik. Félelmet, szánalmat egyik sem kelt, legfeljebb,ahogy Arisztotelész kifejezi "felháborít". Szánalmat csak az érdemtelenül, ha nem is ártatlanul szerencsétlen kelt /Lear király/; és félelmet csak az, aki hozzánk hasonló. Tehát« a hős valóban ember legyen, jellem, jó és rossz tulajdonságokkal felruházva. Sem Idealizált lény, sem elvetemült szörnyeteg. Arisztotelész tragikus hősnek azt tekinti, "aki nem múl felUl mindenkit erényeivel és igazságosságával, de nem is rosszasága és gonoszsága juttatja megérdemelt szerencsétlenségéhez". Az ilyen qlakok nem emberek, hanem kétlábon járó vélemények. A dráma hőse tehát nem "helyettesit" semmilyen nézetet. Szavai és cselekedetei ne "bizonyítsanak” közvetlenül valamiféle meggyőződést. A költő meggyőződése kimondatlanul álljon a hős mögött életének alaptörvényeként. Schiller mondja a Fiesoo előszavában: "Ha Igaz az, hogy érzelmet csak érzelem ébreszthet, akkor úgy képzelem, a politikai hős olyan mértékben nem lehet színpadi alak, amilyen mértékben háttérbe kell szorítania önmagában az embert ahhoz, hogy politikai hős lehessen.” és Schiller a drámairó feladatát, aki világnézeti-politikai anyagot dolgoz fel, abban látja, hogy a politikai tevékenységet az emberi szivekből tudja levezetni és éppen ezen keresztül ismét az emberi szívhez kapcsolni. Bgy papnak a drámán belül egy szót sem kell a kereszténységről kiejtenie, de adott esetben keresztényként és lelkészként kell cselekednie. A forradalmár ne tartson agitációs beszédeket, hanem a cselekmény folyamán bizonyuljon olyan embernek, aki az uj társadalmi rend ismérveit magán viseli. Csak úgy válhatnak élő, cselekvésükben pozitívan ható hőssé és állhatnak ki elveikért - ha olyan emberekké lesznek, akik legyőzik saját gyengéiket. Eszmények közlői helyett drámai alakokká válnak, megszemélyesített- 56 _