Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A félelem és a részvét felkeltéséhez vezető utak

Sam a jó, aki a sorsfordulat következtében szeren­csésből szerencsétlenné válik, sem a rossz, aki a sorsfor­dulat következtében szerencsétlenből szerencséssé válik. Félelmet, szánalmat egyik sem kelt, legfeljebb,ahogy Arisz­totelész kifejezi "felháborít". Szánalmat csak az érdemte­lenül, ha nem is ártatlanul szerencsétlen kelt /Lear ki­rály/; és félelmet csak az, aki hozzánk hasonló. Tehát« a hős valóban ember legyen, jellem, jó és rossz tulajdonsá­gokkal felruházva. Sem Idealizált lény, sem elvetemült szörnyeteg. Arisztotelész tragikus hősnek azt tekinti, "aki nem múl felUl mindenkit erényeivel és igazságosságával, de nem is rosszasága és gonoszsága juttatja megérdemelt sze­rencsétlenségéhez". Az ilyen qlakok nem emberek, hanem két­­lábon járó vélemények. A dráma hőse tehát nem "helyettesit" semmilyen nézetet. Szavai és cselekedetei ne "bizonyítsa­nak” közvetlenül valamiféle meggyőződést. A költő meggyőző­dése kimondatlanul álljon a hős mögött életének alaptörvé­nyeként. Schiller mondja a Fiesoo előszavában: "Ha Igaz az, hogy érzelmet csak érzelem ébreszthet, akkor úgy képzelem, a politikai hős olyan mértékben nem lehet színpadi alak, amilyen mértékben háttérbe kell szorí­tania önmagában az embert ahhoz, hogy politikai hős lehessen.” és Schiller a drámairó feladatát, aki világnézeti-politikai anyagot dolgoz fel, abban látja, hogy a politikai tevékenységet az emberi szivekből tudja levezetni és éppen ezen keresztül ismét az emberi szívhez kapcsolni. Bgy papnak a drámán belül egy szót sem kell a kereszténységről kiejtenie, de adott esetben keresztényként és lelkészként kell cselekednie. A forradalmár ne tartson agitációs beszédeket, hanem a cselekmény folyamán bizonyul­jon olyan embernek, aki az uj társadalmi rend ismérveit ma­gán viseli. Csak úgy válhatnak élő, cselekvésükben pozití­van ható hőssé és állhatnak ki elveikért - ha olyan embe­rekké lesznek, akik legyőzik saját gyengéiket. Eszmények közlői helyett drámai alakokká válnak, megszemélyesített- 56 _

Next

/
Oldalképek
Tartalom