Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A játékkép
a rendezők tudják, hogy a köralakú játékkép a zártság benyomását kelti, az átlós játékképeket pedig olyankor alkalmazzák, amikor a legdinamikusabb és a leghosszabb ideig tartó jeleneteket rendezik. A rendezői elgondolás a képszerű sok alakos játékképben jut kifejezésre. Minden alak egyrészt a játékkép egészének egy része, másrészt önmagában is önálló egész.Vegyük példának Repin egy már említett képét: Körmenet a kurszki kormányzóságban. A Pupos kétségtelenül a széles epikus körkép egyik fontos, nélkülözhetetlen részlete, de önálló művészi alkotás is; olyan szerencsétlen nyomorék, aki a "világ számára láthatatlan könnyeket" ont, nehéz sorsa miatt bánatos, haragot és sérelmet táplál magában. A résznek és az egésznek ugyanezt az egységét figyelhetjük meg minden olyan remek játékképben,amely a színészek együttes alakításának eredményeként jött létre. A színész ilyenkor művész, nem sakkfigura a rendező kezében, nem az a feladata, hogy gépiesen hajtsa végre a rendező utasításait. Ha a színházban valamelyik tömegjelenetbon egy ilyen repini Púpost akarunk alakítani, képzeletben egy egész emberi sorsot kell átélnünk. Meg kell értenünk, mit fejezhet ki egy ilyen embernek a szeme, mit fejeznek ki a mozdulatai és mindezt saját magunknak kell visszaadnunk testűnk különböző beállításaival, A színész teste lehet próbababa, amelyet tetszés szerint mozgathatunk, mintha mindenkinek elmagyaráznék, ml is történik az emberrel, de lehet a színész teste olyan rugalmas és áttetsző kehely is,amelyben tisztán tükröződik mindaz, ami az embert élteti, amit egy ember érez, gondol és akar. A megjelenítő kifejezőkészség az a tulajdonság, amelyiknek a segítségével az ember belső élete a testből szinte kisugárzik. Ez a képesség a színészi tehetség egyik legfontosabb Ismertetőjele. Mint a természet valamennyi ado- 96 -
