Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A játékkép

nék a kozák legényes hetykesége, eltűnnék az okos, csípős humor, egyszóval eltűnnék a néplélek.

A képen ábrázolt lelkivilágnak óriási a jelentősége. És ennek ugyanilyen nagy jelentősége van a színházban is. A festészet klasszikus alkotásait feltétlenül tanulmányoznunk kell. Sokat lehet tanulnunk belőle a népi tömegjelenetek felépítésével és a játékkép-alkotás művészetének elsajátításával kapcsolatban.

A színpadi művészet egyik legbonyolultabb és legnehezebb részét a népi tömegjelenetek minden egyes résztvevőjének szerves egyéni élete alkotja, a belső szabadság és az alkotó cselekvőképesség érzékeltetése minden szereplőnél. A bonyolultságot még csak súlyosbíthatja, ha a rendező erőszakkal irányítja a színészeket valamiféle megzabolázhatatlan kezdeményezői hajlandóságtól fütve, vagy ha a színész azt csinálhatja, amit akar. A rendező néha látszólag igazságra és művészi szabadságra törekszik, erre hivatkozik és nem találja meg az egész jelenet kompozíciójának harmóniáját.

A színház kollektiv művészetében a forma szétesése többnyire azzal kezdődik, amivel KrilovX// egyik meséje, a Kvartett. Ha nincs meg az egységes közös törekvés, ha a művészi feladatokat nem értelmezik egyformán, ha nem alakul ki közös esztétikai Ízlés, akkor az erősebb kezdeményezőerő tör felszínre mindenféle meggyőzőerő és művészi mélység nélkül. Ez a kezdeményezőerő gyors eredményeket követel és arra vezet, hogy az egyik vélemény elnyomja a másikat; vagy a színészek forgatják ki a jelenetet tartalmából,' vagy a rendezők vonszolják erőszakkal a színészeket a maguk, esetleg a darab tartalmából adódó, de a színészek számára csep/ Ivan Krilov /1769-1844/nagy orosz klasszikus iró és költő, főleg verses állatmeséi tették híressé és szerezték meg neki "az orosz Aesopus" nevet.- 87 -