Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A játékkép
A következő sztrelec öreg ember» Nyugodtan megy a halálba, bölcsen vigasztalja rokonait. Egy másik sztrelecet már elszakították családjától, viszik kivégezni. A legutolsó sztrelec teste már összeroppant} a felakasztott ember előképét látjuk benne. A művész a sztrelecek testének beállításával a halálra Ítélt emberek utolsó élményeit érzékelteti. Mi történik velük attól a pillanattól kezdve, hogy a Vörös térre hozták őket, addig, amíg felakasztják őket? Mindezt a festő anélkül tudja érzékeltetni, hogy magát a kivégzést is ábrázolná. Repin Nem várták cimü képén a családfő hazatérésének pillanatát ábrázolja. A hazatérés váratlan, a kép alakjai különbözőképpen is érzékelik. A felkiáltásokban folyamatosság érződik. A kép alakjai úgy válaszolnak az eseményre, hogy hangjuk zenei akkordban fonódik össze és ez az akkord már az időt érzékelteti. Vajon az élő emberrel, a színésszel dolgozó színház, ha időben és térben reálisan akarja feltárni a cselekményt, vajon a színház megteheti-e, hogy az egyes játékképeket "megmerevedett pillanatokká", állóképekké rögzíti? A népi tömegjelenetekben általában kevés a szöveg, vagy egyáltalában nincs is szöveg bennük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a színpadon nincs eleven cselekvés, nem játszódnak le fontos események. Igenis lejátszódnak és éppen ezért az emberi mozdulatok nyelve, valamint a térbeli kifejezésmód minden eszköze rendkívül nagyjelentőségű. A rendező és a színész szinte szobrásszá vagy festővé válik: az egyes emberi alakok és a tömegek a mozgások térbeli kifejezőnyelvén beszélnek. A bennünket érdeklő kérdés megvilágítására, azaz a tömegesemények érzékelésének megvilágítására, valamint az ebben az értékelésben meglévő többféle értékelési mód vizsgálatára a festészetből is hozhatunk példát. A festészetben- 84 -
