Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

zető sajátos utakat. hogy ez a néző higgyen a lejátszódó események: Igazságában. Ezzel kapcsolatban a rendező és a színész számára kincset érő forrás minden történelmi köznapi dokumentálls anyag. Nekünk, színházi embereknek, amikor klasszikus vagy történelmi színdarabot készítünk elő, szinte két zsebünk és két emlékezetünk van: az egyik zseb az életbéli elképzeléseké és asszociációké, a másik pedig a színházi visszaemlékezéseké és sablonoké. Nekünk az elsőt kell felhasználnunk és óvakodnunk kell a másodiktól, mert a második gyakran olyan előadásokhoz vezet, amelyekben több a színházi konvenció, mint a történelmi igazság.

A történelmi és köznapi anyagok tanulmányozásában rendkívül nagy sagltségünkre lehet a történelmi festészet, így például nagyon sokat tanulhatunk Szurikovtól3“' , a zseniális orosz festőtől méghozzá nemcsak konkrét Illusztratív segítség szempontjából, hanem elsősorban abban, hogyan kell értelmezni és magyarazni a nép szerepét a történelmi eseményekben. Szurikov olyan zseniális művész, akinek munkáiban a nép valéban főszereplő. /A sztralecak kivégzésének reggele. Morozava bojáraaszony. Szuvorov átkaiasa az Alpokon. Jermak meghódítJa Szibériát./ A népet ő nem háttérként ábrázolja, mint a főazereplők "aláfestését", hanem mint a történelem főszereplőjét. És ami számunkra, színházi rendezők azámára különösen fontos, a népet Szurikov a .jellemek gazdag, egyéniesített sokoldalúságában ábrázolja.

A Szuvorov vezette harcosokat egyetlen lelkesedés élteti /Szuvorov átkelése az fipókon/, e ugyanakkor az egyéni temperamentumoknak és egyéniségeknek micsoda differenciáltságát figyelhetjük meg! ügyetlen eseményhas való viszonyt /például Uorozova száműzetése/ mindig sokoldalúan és bonyolultan ábráiol a művész.

VaszlllJ Szurikov /1848-1916/ nagy orosz realista festő, főleg történelmi témájú képei Jelentősek.- 69 -