Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

a géptől nom lehetett látni* A kévék feladását a színészek külön gyakorolták. Ilyen technikai próbákra feltétlenül szükség van, ezeknek során lehet elsajátítani a fizikai cselekvések egy­ségét és logikus egymásutániságát és Ilyenkor lehet kidol­gozni a munkafolyamatok alapvető ütemét. Ellenkező esetben az elvont emóció magával ragadja a színészeket, zavarja őket a tudatos cselekvésben, aminek eredményeként rengeteg idő és Izommunka vész el, minthogy nem ismerjük a munka technikáját. Az a néző, aki ismeri a cséplés folyamatát, ilyen hamis jeleneten csak nevet, a színészek pedig esetle­nül érzik magukat az Ilyen esetekben az ügyetlen és értel­metlen viselkedés miatt. Amint már mondottam, a Széles mező népi tömegjelenete minden szereplőjének ki kellett alakítania önéletrajzát. Az elképzelt életrajz megmunkálása során a szereplőknek konk­réten a darab anyagából.a rendezés alapgondolatából kellett kiindulniuk. Vinnyikov, a szerző a Széles mezőben kifejezésre jut­tatta az uj Iránti érzékét, éppen a háború utáni kolhozfalu eleven érzékelését. A lányok, akiknek vállán nyugodott a kolhozban a legnagyobb munka a háború évei alatt, szívósak­ká váltak, önálló gazdákká lettek, olyan Időszakban formá­lódtak, sünikor a faluban egyetlen legény sem volt. Az asz­­szonyok különféleképpen járták végig a háború iskoláját. Volt, aki evakuációban élt, egyesek megismerték a fasiszta igát; egyik öreg szüleit vesztette el a háborúban, másik férjét vagy bátyját. A darab minden női szereplője számára rendkívül fon­tos volt, hogy olyan embereket formáljanak meg, akikben akaraterő rejlik és akik fiatal éveik ellenére is már sokat átéltek és átgondoltak. S ha ezt a színészek megvalósítják, akkor a munka lendülete és az az álom, hogy a versenyben az első helyre kerüljenek, mentes lesz mindenféle szentimenta­­llzmustól. Az ilyen életrajz, amilyet a népi tömegjelenetek 64 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom