Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
Tömegjelenet
Október előestéjén, a falu a kollektivizálás első éveiben és végül a kolhoz a Honvédő Háború után. Minden egyes uj találkozás a szovjet faluval harminc év alatt újból és újból zavarba hozott, mere vagy nem ismertem eléggé jól az anyagot, vagy túlságosan régiek voltak Ismereteim és mindig újból nekiláttam, hogy tanulmányozzam falvainkát. A három említett színdarab között az élet olyan hatalmas ugrást tett meg, annyira megváltozott a parasztgazdaság, megváltoztak az emberek, hogy az a rendezői tapasztalat és anyagismeret, amelyet előzőleg a paraszti darabok feldolgozásakor összegyűjtöttem, a legjobb esetben is csak "történelmi anyaggá" vált és sehogyan sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a művészet nyelvén beszélhessek a nép szocialista öntudata növekedésének uj lépcsőfokáról. Minden egyes alkalommal újból meg kellett figyelnem mezőgazdaságunk embereit, a kolhozfiatalokat és újból megdöbbentett minden alkalommal az újnak az a sok vonása, amelyet tegnap még nem Ismertem. A Széles mezőben szereplő kolhozfalu rendkívüli mértékben megváltozott mind belsőleg, mind pedig külsőleg. A frontról visszatértek a férfiak, akik nagy szervezői gyakorlatot szereztek és technikailag képzettek és tapasztaltak voltak. De az asszonyok sem álltak meg egy helyben. A háború számukra is nagy iskola volt. A kolhozokban a férfiak távolról sem ugyanazokat az asszonyokat találták, akiket néhány évvel ezelőtt otthagytak a faluban. Az idősebb asszonyok, s a fiatal lányok, akiknek vállán nyugodott szinte az egész kolhozgazdaság, a szó szoros értelmében a felismerhetetlenségig megváltoztak. Hozzászoktak, hogy önállóan döntenek a kolhozélet kérdéseiben, szakmákat sajátítottak el, olyanokat, amilyeneket korábban nem Ismertek. Ez - főként az első időkben -szükségszerűen egész sereg konfliktust teremtett a frontról hazatért férfiak, fivérek és apák és az asszonyok között, akik határozottan- 58 -
