Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

Legfőbb leleményünk azonban az volt, hogy amikor a Grófok-révében véltük megtalálni az előadás keretét, egyben rádöbbentünk a prológus megoldására, amellyel a darabot kezdhetjük, s amelyik megmutatja, hogyan hagytuk el Szevasztopolt és megmutatja az ellenállás dühös erejét.

A színpadon mindenféle cselekmény bemutatásának megvan a színpadi logikája. A színháznak egyáltalán nem mindegy, hogy milyen pillanatban, milyen eseménytől kezdik fel-fogni a nézők az előadás eszméjét. S ez nemcsak a drámairodalomban fontos, hanem a regényben, az elbeszélésben is. Tolsztoj naplójában olvashatjuk, milyen sokáig kínlódott azon, hogyan kezdje a Feltámadást, míg meg nem értette,hogy nem Nyehljudowal, hanem Katyusa Maszlovával kell kezdenie.

A Déli csomópont cimü darabbal kapcsolatban világos volt számunkra, hogy a visszavonulással kell kezdeni. Még szerzői szövegre sem volt szükségünk. A prológust, csapataink visszavonulását tömeges csataképben oldottuk meg.

Az előadás azzal fejeződött be, hogy a szovjet fegyveres erők elfoglalták Szevasztopolt, s ilyen módon a Grófok-révének oszlopsora törvényszerűen egészítette ki az előadást. Ez színpadi epilógus volt,csapataink visszatérése a szülőföldre, a Erimbe.

A cselekmény, amely a prológusban feltárult, mint már mondottam, nem kívánt egyetlen szót sem. A szovjet emberek makacs, hallgatag harca volt ez a szülőföld minden egyes talpalatnyi helyéért. Minden búvóhely lehetőséget teremtett arra, hogy megkapászkodjanak benne és géppisztolysorozatot zúdítsanak az előretörő ellenség arcába, hogy feltartóztassák az ellenséget a város kapujában, ha csak egy pillanatra is, s ez alatt levehessék a kikötő homlokzatáról a sarlóskalapácsos vörös zászlót, a szovjet haza szimbólumát és gondosan elrejtsék a matrózbluz alá, a szivük fölé. Ezt a cselekedetet Csmiga, a hős matróz hajtotta végre, aki a továbbiakban a darab egyik hőse volt. Mialatt a zászlót le- 55 -!