Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

Tömegjelenet

A polgárháború harcosának forradalmi lendülete ás ösztönös romantikája helyébe a Szovjet Hadsereg katonájának kitartása ás tudatos szigorú fegyelmezettsége lépett; a szovjet katonáé, akit magasfoku forradalmi öntudat vezetett és aki a szocialista építés hatalmas sikereit védelmezte. Mindez mélységesen visszatükröződött a szovjet színpadon.

Mindenekelőtt a Nagy Honvédő Háborúról szóló előadásokban szembetűnő volt katonáink szellemi fölénye az ellenséges bitorlók hadseregével szemben, a Szovjet Hadsereg soknemzetiségű egysége, a különböző nemzetiségű emberek megbonthatatlan barátsága, amelyet a szovjet hazáért kiontott vár erősített meg.

A közkatona egész mivoltában hatalmasan megerősödtek a szovjet hazafinak, az elnyomott népek rabságból és fasiszta igából való felszabadítójának vonásai.

A szovjet harcosnak ez a megférflasodott egyénisége aj művészi nehézségek elé állította a rendezőket és a színészeket. A rendezők és a színészek már elsajátították azokat a fogásokat, amelyekkel a polgárháború géppuskahevederrel átszljazott katonáit ábrázolták, olyan embereket, akiknek öve mellé két-hároa gránát van bedugva, akik sapkájukat hetykén félrevágják és nyiltszivüek, forróvérüek. Megszerették ezeket a figurákat a színészek és nézők egyaránt, mert színesek ás festőiek voltak, mig a Nagy Honvédő Háború korának harcosa kezdetben megijesztette a színészt a maga látszólagos azinpadszerütlenségével. Ez a harcos temperamentumának visszafogottságában, kitartásában, magasfoku fegyelmében és szervezettségében mintegy ellentmondott a színháznak.

Ezek a tulajdonságok kezdetben megijesztették a színészt, látszólag elszemélytelenitették az egyes embert a tömegjelenetekben. A színész megakadt az egyéni jellegzetes vonások kutatásakor. Azt mondotta: "Mind válogatottak, mind fegyelmezettek és mind egyformán öltözöttek! Hogyan lehetne- 38 -