Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A színész teremtette színpadi alak teljessége
miképpen veszett el az alkoholizmus nevettető ábrázolása mögött Murzaveckij alakja /Farkasok és bárányok/*^. a talajátvesztett, elzüllő nemesség megtestesítője. Vajon nem emlékszünk-e az Erdő"0^ vagy a Hozomány nélküli menyasszony300^ sok olyan előadására, amelyekben Robinzont és Arkaskát üres bohócnak formálták meg? Megne— vetették a nézőt anélkül, hogy megsajnáltatták volna magukat és az emberi egyéniség megalázása, a jogtalanság ellen haragot keltettek volna. Pedig mindez benne van a nagy drámairó alakjaiban. És hány modern figura halt meg a színpadokon, hány különböző nemzetiségű tehetséges, okos ember, pusztán csak azért, mert a színész kizárólag a grúz, az ukrán, a zsidó, az üzbég hanglejtés külsődleges utánzásával vagy a jellem mulatságos vonásainak visszaadásával foglalkozott. Mindennek következtében elszürkült a nagy igazság:a konkrét szovjet ember. És hány lelkileg gazdag, okos paraszt, épitőmunkás, időszaki munkás alakja szürkült el amiatt, hogy a szinész a nyelv nehézkességét, a különcséget vagy a félénkséget ábrázolta, a szinész a fától nem látta az erdőt, a nemzetiségi, az egyes emberek életére jellemző és feltétlenül szükséges részletek túlhangsúlyozása miatt figyelmen kivül hagyta a jellem mély, alapvető ábrázolását, a jellem leglényegesebb vonását, vagyis azt, hogyan ihleti meg az embert az uj társadalom épitése. Az eredmény az, hogy az egyes részletekből, a kis részigazságokból összefonódott előadásból semmi sem marad, nem érdekli a közönséget, nem vált ki belőle az élettel kapcsolatban semmiféle nagy gondolatot, a néző tudatában meghal akkor, amikor utoljára legördül a függöny. X/ XX/ XXX./ Alekszandr Osztrovszkij drámái.- 20 -
