Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A részlet és az egész kapcsolata

dezőnek nincsenek ilyen lehetőségei; 6 nem hagyhatja ilyen módon érni az előadást, nem vizsgálhatja azt "kívülről". A harmadik mozzanat, a befejező mozzanat éppen ezért tartozik a rendezői munka legfelelősségteljesebb mozzanatai közé.Nem véletlen, hogy Nyemirovics-Dancsenko rendkívül nehéz és felelősségteljes tettnek tartotta a bemutatót. Gyakran mondogatta, hogy a színdarab kialakításán termékenyen és érdekesen dolgozni sok rendező tud, de olyan előadás bemutatására, amelyik már semmi kívánnivalót, javítanivalót nem hagy hátra, csak kevesen képesek.

Sztanyiszlavszkij azt tartotta,hogy a rendezésre senkit sem lehet megtanítani, llég ennél is bonyolultabb feladat valakit egy művészileg teljesértékü előadás kialakítására megtanítani. Ennek ellenére a rendezést és az alkotás rendkívül sok bonyolult formáját, mint például a kompozíció harmóniáját és festőlségét tanítják az iskolákban, a színművészeti főiskolákon. Sztanyiszlavszkij ragaszkodott ehhez a véleményéhez, bár ő maga valami apró, de mégis rendkívül fontos megjegyzéssel helyesbítette azt: "A rendezést nem lehet megtanítani, de meg lehet tanulni". Ez a helyesbítés közvetlen összefüggésben áll a művész alkotóképességeinek meghatározásával. Csak az akarat és a munka hozhatja felszínre a művészi alkotóképességeket, végső soron ez határozza meg a tehetség mértékét.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy a fiatal rendezők figyelmét azokra a problémákra irányítsa, amelyek megoldása feltétlenül szükséges az előadás minden részletének harmóniája és az előadás művészi egysége szempontjából. Á mi szovjet rendezőink kétségkívül még több ilyen problémát fognak majd felvetni és pontosabban fognak rájuk válaszolni.

Népünk a színpadi művészet nagy alkotásait várja tőlünk. Ennek a várakozásnak csak akkor tudunk megfelelni, ha- 143 -