Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A részlet és az egész kapcsolata

egyes színezéseit felhalmozódása esetleg nem egészen hiteles klcsengésülesetleg hamis tónust kölcsönöz az egész előadásnak. Javításokra van szükség.Nagyjából újra végig kell futni az egész előadáson, apró módosításokat kell végrehajtanunk az egyes részleteken. A festőművészek gyakran mondogatják,hogy éppen ezekben az apróságokban rejlik a művészet lényege. Ebben az utolsó fokozatban újra meg újra próba alá kell vetnünk minden egyes színész játékmoáorát, még egyszer meg kell vizsgálnunk a színészi játékot az alakítás technikája szempontjából éppúgy, mint a színész és a színdarab közötti kapcsolat jellege szempontjából. Meg kell néznünk, megfelel-e a színész játéka az iró egyéniségének, beleillik-e a rendezői elgondolás megvalósításába. A módszerek és az előadásbeli fogások általános összehangolása nélkül lehetetlen művészi szempontból teljes értékű előadást formálni.

Rendkívül jelentős szerepe van annak, hogy le tudjon mondani mindenről,- ami fölösleges. A rendező céltudatos természetére vall, ha könyörtelenül le tudja faragni mindazokat a részleteket, amelyeket fölöslegesnek Ítél és nem törődik azzal, hogy ezeket a részleteket milyen súlyos erőfeszítésekkel sikerült kidolgoznia.

Az & képesség,hogy meg tudjuk szabadítani az előadást a felesleges tehertől, hogy könnyeddé és kecsessé tesszük, szoros kapcsolatban áll azzal a képességgel, hogy az előadásnak egységes, egyöntetű formát tudunk adni.

A munkának ezen a fokán az emberi jellemek meghatározásában nemcsak azt keressük, ami megkülönbözteti őket, hanem azt - elsősorban azt - ami minden egymástól való különbözőségük ellenére egyesíti őket.

Ha a különböző egyéni tempó-ritmusokat az átfogó cselekvés egységes tempó-ritmusában egyesitjük, ha az egyes cselekvéseket az egységes átfogó cselekvésnek rendeljük alá, akkor munkánk eredményeként az előadás rendkívül hatásos lesz, és a befejezettség benyomását kelti.- 141 -