Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A teljesség érzéke

Amikor a Romeo és Julia előadását rendeztem, különösen érdekes volt számomra az a jelenet, amelyikben a Montague- és a Capulet-család hívei kardpárbajt vívnak az utcán. A verekedésbe beleavatkoznak a kézművesek és szétkergetik az oktalan gyűlölködőkét.

íme az egyik mozzanat. A harc hevében, amikor a lépcsőkön több tucat ember harcol, a kapuban fent megjelenik egy szőkefürtü ifjú. Biborpalástot visel. Szép és fiatal. Élnie kellene még. De hirtelen meglátta egy régi ellenaégét, egyet a Gapuietek közül. A bosszú kéjes kiáltása tör fel kebeléből. A tömeg megdermed. Semmiféle jót nem lgér ez a kiáltás,ez a találkozás. Az ifjú leszalad a lépcsőkön, ellenségére akar rontani... de hirtelen őt szúrják le. Elgyengült keze elejti a kardot. A lehulló kard megrázza az egész tömeget. Az ifjú megbántorodó teste pedig újra a tömeges küzdelem viharát váltja ki.

Az adott példán láthatjuk, hogyan halt el a verekedők tömeges nagy mozgása, hogyan ment át ez a mozgás az ifjút megölő kard rövid lendületébe, majd az ifjú kardjának földrehullásába, hogyan csapott ezután át újra a tömeg rövid ideig tartó megmozdulásába, hogyan váltotta ki az ifjú testének zuhanása ismét az egész tömeg hatalmas kavarodását.

Egészében véve nagy mozgások váltakoznak itt kicsinyekkel. A mozgások állandó feszültsége és kölcsönös hangsúlyozása segítségünkre volt benne, hogy találó eszközökkel prológust adjunk a Romeo és Júliához.

Ez az értelmetlenül meghaló ifjú mintegy példázta Mercutio, Romeo és Júlia tragikus halálát, mert éppen olyan nagyszerű embere volt a reneszánsznak, mint azok.

A színdarab művészi befejezettsége a rendező tudatos törekvésének eredménye. A befejezettség érzékelése pedig esztétikai mozzanat. Bár a nézők nem mindig látják a színdarab technikai megoldásának módját, mindig megérzik az előadás befejezettségét. A színpadi egyöntetűség néha az- 131 -