Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A színész teremtette színpadi alak teljessége

testbeállltására, utolérhetetlenül jelleazővé és életszerűvé tették az alakot. A külső jellemvonások a színész alakításában a jellem belső tulajdonságait fejezték ki. Hmeljov nemcsak a próbákon igyekezett megtanulni ezt a "balettot", hanem legfőképpen otthon. Órákon át kereste a megfelelő testhelyzetet! hol ilyen, hol olyan helyzetbe állította a fejét, a lábát, néha magasra húzta a vállát, néha meg leengedte. A Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko nevelte színész csak a belső ritmussal szoros összefüggésben kereshette a megteremtendő alakot, csak akkor, ha figyelembe vette az alak vérmérsékletének természetét, belső pogygyászát.

Ugyanez volt a helyzet Hmeljóvnál a hangazin és & beszédmód eltalálásának kérdésében.

A színésznek mindig azt ajánlják, hogy természetesen,

a saját hangján beszéljen és minden színésznek van saját egyéni hangszine. Ki ne emlékeznék Kacsalov*/ bársonyos hangszinére?!

Ennek ellenére minden egyéni hangra különböző erő és különböző színskála jellemző. Ez megváltoztathatja a hang jellegét. Emeljöv, amikor Rettenetes Iván szerepén dolgozott, egyszer azt mondta! "Az én Ivánomnak barltonhargónak kell lennie." És az azután következő időben a színész azon fáradozott, hogy közepes hangmagasságát leengedje. És vajon van-e olyasvalaki, aki Hemljovot Karenyin szerepében látta és ne emlékeznék beszédére, éles károgó varjuhangjára?

/ Vaszilij Kacsalov /1875-19^8/ kiváló orosz-szovjet színész, 1900-tól a moszkvai Művész Színház egyik oszlopa. A hősi szerepek legkiválóbb alakitója volt - nemcsak a színpadon: 1903-0Ï-ben ő rejtegette lakásén a bolsevikok egyik üldözött vezetőjét, Nyikolaj Baam&nt /1873- 1905/.- 12 -