Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)
A teljesség érzéke
el, akkor az orkánból semmi sem maradt volna; elveszett volna a színdarab érzelmi magva, az egész színdarab különálló jelenségekre esett volna szét és végeredményben valamiféle életkép alakult volna kis "Félfogadás a járási bizottságon". Ha a színész kezdettől fogva arra törekszik, bogy a saját jelenetét játssza el, ha klvülhelyezi magát a darab, azaz az élet folyamatának határain, akkor öntudatlanul is uj jelenetet kezd a maga jelenetével: mikor kilép a színpadra, a nagy színdarabon belül valamiféle kis színdarab kezdődik. Nagyon gyakran fordul ez elő és az az oka, hogy a színész képzelőereje nem terjed túl a kulisszákon. Ha például az a színész, aki az Orkánban Szavangye— jevet alakítja, elképzeli, miképpen élhetett Szavangyejev az elnök látogatását megelőzően, ha minden részletében át tudja érezni Szavangyejev életét, akkor másképpen fog viselkedni, kapcsolata lesz az emberekkel; tudja, hol és mikor találkozott a fürdőmesterrel, mennyit fizetett neki, hányszor ittak együtt, tudja, mit fog mondani neki a fürdőmester, tudja azt is, hogy a fürdőmester felesége várakozik az elnöki fogadóórára, tudja és szeretné megelőzni az aszszonyt, szeretne előbb bejutni az elnökhöz, szeretné előkészíteni a talajt. Ha mindezt elképzeli, amikor a közönség elé lép, nem a színpadra lép ki; az elnöki irodába lép be; Szavangyejev előző életének ritmusa él tovább, nem kezdi a maga jelenetével újra az egész előadást. A begyűjtési biztosra, amikor az elnökhöz jön, hatalmas súllyal kell hogy nehezedjenek a falusi események. Álmatlanul töltötte az egész éjszakát, éppen hogy elkapott lovakon érkezett, bizonytalankodik, nem döntötte el még, megossza-e az elnökkel aggodalmát. Minthogy az első képben a színdarab tengelye maga a járási bizottság elnöke, a felsorolt események elsősorban őt érintik, a történések őt árasztják el. Az elnököt ala- 120 -
