Popov, Alekszej: Színház és rendező - Korszerű színház 26-27. (Budapest, 1961)

A tömörség a tehetség édestestvére

A színész és a rendező művészi nyelvében a tisztá­zottság, az egyszerűség és a tiplkusság elmulhatatlanul szükséges tulajdonságok. Fedotovnak, a nagyszerű festőnek özvegyasszony című képéről egyszer valaki Így mondott dicséretet: "Milyen egy­szerű önnél ez a szép fa". A festő pedig Így válaszolt: "Egyszerű, igen, hisz száz modellről rajzoltam". A színpadi művészet befejezett alkotásai is ugyan­ilyen egyszerűen hatnak. Ugyanilyen buzgalommal kereste Hmeljov is a pontos, kifejező mozdulatokat, amikor Karenyin alakját, Rettenetes Ivánt vagy az Ellenségekben Szkrobotovot alakította. A darab és a szerző arculaténak ilyen pontos elta­lálását figyelhettük meg a Sirály, az Élő holttest, az Egy hőnap falun előadásaiban vagy a Lángoló szív egyes játék­képeiben, amikor ezeket a darabokat Sztanylszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko rendezte. Bőkezűen, rengeteg anyaggal dolgoztak. Sok mindent halmoztak fel, mert azt akarták, hogy ebből a sok mindenből a végén jól ki tudják választani mindazt, ami fontos, ami helyes, ami lényeges. Csisztyakov2'/, a nagyszerű művész-pedagógus azt szok­ta volt mondani: "Rajzolni nem úgy kell,mintha összeadnánk, hanem úgy, mintha kivonnánk". A rendezői művészet törvényszerűségei teljes egészé­ben megerősítik ezt a szabályt.A rendezőnek az előadás fel­építése során úgy kell haladnia célja felé, hogy a felhal­mozott anyag nagy tömegéből-szigoru Ítélőképességgel bírál­va el mindent - kiválogatja a legfontosabbat. "Kivon" a ké­szülő előadásból mindent, ami fölösleges, ami véletlen, ami az előadás lényegét elhomályosithatja. Pavel Csisztyakov /1832-1919/ Orosz arckép- és csata­képfestő, kiváló pedagógus.- 109 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom