Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Saját darabjaimhoz

heti-* már a drámaíró a megformálást, mielőtt az események "lezárultak”, mielőtt egy bizonyos "szakasz" láthatóan kirajzolódott volna? Hozzáfoghat-e már az ábrázoláshoz, mikor a tűzvészből megmaradt gerendák még ott izzanak a lábánál és a füst még megzavarja látómezejét? Létezik-e a drámairó számára - túl a politikai moritásonx^ és a közvetlen időszerűségen - már ma egy történelmi jelen?

Ismerjük a régebbi "kordrámáink" elleni polgári kifogásokat: a jelent nem lehet ábrázolni, amíg a "politikai szenvedélyek" megzavarják a tekintetet, távlatot, "távolságot" kell nyerni. Az "objektivitásnak" és a semlegességnek ezt a követelését itt nem kell megvitatnunk. Másképpen áll a helyzet a történelmi valóság kérdésével. Mit jelent ez a fogalom a drámairó számára? Hol kezdődik? és hol ér véget a történelmi naturalizmus?

Miközben a februári bécsi felkelésről szóló uj darabomon dolgozom, állandóan ebbe a kérdésbe ütközöm. Darabom eredeti szerzői, az osztrák Schutzbund-tagokxx^ részben itt vannak nálunk, Moszkvában. Ez a lángoló három-négy nap annyira tele van zsúfolva eseményekkel és egyéni élményekkel, hogy a feladat lényeges része az elhagyásból, a sűrítésből állt - és ez nagyon nehéz volt -, mert mintha eleven anyaggal, úgyszólván élő testtel dolgoztam volna. És mégis

/ A móritás a vásári színjátszásból származó műfaj: az énekes képeket mutogat e ezekhez verkllklsérettel tömör és megelevenítő strófákat énekel. A műfajt Brecht és néhány kortársa támasztotta fel; képekkel vagy azok nélkül, ad elő a színész rendkívül pregnáns, egyértelműen politikus, leleplező strófákat. Ilyen modern moritás pl. a hires "cápadal" a Koldusoperából.

xx^ A Schutzbund az osztrák szociáldemokrata munkásság fegyveres alakulata volt; 1934. február 11-től 16- ig fegyveres felkelést kísérelt meg a fasizálódó Dollfuss-diktatura ellen, de a felkelést vérbefojtották. Ezt a témát dolgozta fel Wolf itt említett drámájában, a Ploridsdorfban.- 84 -i