Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

Vitacikkek

rossz között - munkára hát cimborák, amig meleg a vae! /túl sokáig már nem marad igy/ - nem, "vasról" nem lehet szó; kapaszkodjatok csak bele a skizofrén-metafizikus tengeri kígyóba és ereszkedjetek le bátran a semmi mélyébe vagy lendüljetek át a jón és rosszon túli területekre - hisz pontosan ezek azok a darabok, amelyekre színpadunknak szük­sége van, amelyeket mai ifjúságunknak látnia kell! Vagy vegyünk egy másik műfajt! Ha már, fiatal barátaim, mindenáron a háborúról akar­tok irni, akkor legalább ne ábrázoljátok a háborút mint po­litikai kérdést vagy mint az emberi aljasság problémáját; kezeljétek úgy, mint elkerülhetetlen természeti katasztró­fát, mint a jégbetörést, az özönvizet. E három katasztrófá­val szemben Antrobus ur1/ teljesen tehetetlen,és ugyanígy a háború ellen is. Látjátok, milyen igaza volt a színigazga­tóknak, mikor bebizonyították, hogy ma teljességgel értel­metlen darabot irni a nácik ellen vagy a felelősség kérdé­séről! "Mindig élőiről kezdjük az egészet!" - jelenti ki Antrobus ur. Ó, hogy vártam rá, hogy a tisztelt Ember ur e szörnyű háború után valahogy másképp, jobban kezdje! Vagy az anya, a lány?! Vagy a fiú, Antrobus úrral együtt?! De ezek ketten a végén ismét egymásnak ugranak és már előre sejtetik a negyedik katasztrófát. És a darab úgy végződik, ahogy kezdődött - tulajdonképpen a semmiben, válasz nincs, így akarja a szerző. Ez a mai valóság, látjátok, erre kell beállítani ma­gatokat ! De közben nehogy elfelejtsétek beburkolni az egészet a régi jó expresszionista köpenykébe, amit húsz évvel ez­előtt letettünk! X/Thornton wilder Hosszú ut cimü drámájának hőse. - 58 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom