Wolf, Friedrich: Az időszerű színházról - Korszerű színház 25. (Budapest, 1961)

A színháztörténethez

volna-e ez, ha ezek a darabok, épp az időszerű politikai tartalmon át, nem a teljes embert ragadják meg?

Ne zaklassanak hát bennünket a "politikum" és a "mély-emberi jelleg" gyanús, olcsó szembeállításával!

Épp a VolksbUhne-mozgalomnak kell azonban tisztában lennie azzal, hogy a társadalmi válság és korforduló művelődéspolitikai helyzetében darabjaink - akár akarjuk, akar nem - harci darabokká válnak. A minden egyes nézőben lezajló döntés - a dramaturgia egyik alapelve - a korszakok fordulópontján, mikor a kanyarban a tengelyek felizzanak, a közönség egészének döntésévé válik, két világosan körvonalazott tábor közül az egyiknek javára. A társadalom retrográd része a darab haladó tendenciájában támadást érez éa elutasítóan reagál. Ez igy volt minden időben.

1784. julius 20-án - öt évvel a francia forradalom

x/előtt - K. Philipp Moritz, a német nyelv professzora ' a következő birálatot irta az Ármány és szerelemről a berlini Vossische Zeitungba:

"Valójában ismét olyan termék ez, amely szégyent hoz korunkra! Micsoda arcátlanság is kell ahhoz, hogy valaki ilyen ostobaságokat irkáijón; és vajon ho ;yan festhet belülről az olyan ember agya és S'íive, aki gyönyörködve képes szemlélni elméjének effajta szüleményeit!"

A Freie Volksbühne 1890 - "Csatornamüvészet" - Harci darabok

Túlságosan hamar megfeledkeztünk róla, hogy épp a Freie Volksbühne első darabjai, a szocialisták elleni tör-Karl Philipp Moritz /1756-1793/: nevét Anton Reiser cimU önéletrajzi regényéről ismerik.~ /A német szerkesztőség jegyzete/

13 -