Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

III. rész: A színházon túl. A népi ünnepségek. Általános következtetések

Itt van, vadd éa add ide nekem a többit. - Ha oaak elérhetnek, hogy ebből a "többiből" valamit juttathatnánk a szerencsétleneknek és az életet egy kis örömmel tölthetnők meg, akár a művészet kárára is, nem bánnék meg.

Tudom, milyen kötelékekkel bilincaeli magához a szivet a múlt varázsa. De vajon helyes-e, hogy mintegy megigézve szemléljük a hajdani szépséget és belemerevedjünk a hasztalan erőlködésbe, hogy feltámasszuk? Ne legyetek ilyen gyávák. Ne reszkessetek Louvre-jaitok és könyvtáraitok körül, nagy félelmetekben, hogy elvesztitek őket. Nézzetek kevesebbet magatok mögé éa többet előre. Minden elmúlik. De mit számit ez? Legyen bátorságunk élni és meghalni, s merjünk beletörődni, hogy a dolgok is éljenek és elpusztuljanak, akárcsak mi magunk; ne akarjuk halhatatlanná tenni a halandó dolgokat és ne kötözzük hozzá a jövőt az elmúlt századok holttestéhez. Ami volt, az volt; e mi hiába igyekszünk életet lehelni az árnyékba. Elpusztulnak a müvek is, csakúgy, mint az emberek. írott vagy festett műalkotások, Racine tragédiái vagy n Szent Márk harangtornya, elporladnak és összeomlanak mind. Még a legidőtállóbb anyag is elenyészik: a lángész. Fokozatosan elhalványodnak, akár a nagy égitestek, amelyek a Tér éjszakájában lehűlnek és kialszanak. Haszontalan sirni efölött és még haszontalanabb tagadni. Miért kerülné el akár maga Dante és Shakespeare is a közöa törvényt? Miért ne halnának meg, akár az egyszerű emberek? Nem az a fontos, ami volt, hanem az, ami lesz; nem az a cél, hogy a halál álljon meg, hanem az, hogy az élet szülessék újjá. És éljen a halál, ha az uj élet megalapozásához szükséges! Vajha a múlt romjain a nép művészete emelkedhetnék fel!

^66/^ Levelek Uhlighoz.

83