Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

ban ma zajló nagy összeütközések színvonalára. írjuk zászlónkra Schiller szavalt, amelyeket 1798 október 12-én, a Wallenstein tábora előadásán mondott:

"A ma nyíló uj korszak a költőt la felbátorítja, hogy latérjen a kitaposott ösvényről és a polgári élet szűk köréből agy emelkedettebb színpadra ragadja önöket; olyan színpadra, amely méltó e magasztos órához, méltó küzdelmeink színhelyéhez. Mert az emberiség lelke mélyét csak nagyszabású tárgy mozgathatja meg; ezük körben összezsugorodik a szellem is ; az ember akkor nő, ha célja is emelkedik. És most, e század fenségesen komoly végpontján, amikor költészetté vélik maga a valóság is, amikor hatalmas természeti erők küzdenek szemünk előtt döntően fontos díjért, mikor a harc az emberiség nagy érdekeiért: az uralomért és a szabadságért folyik - most szabadabban merészkedhet szárnyalni a művészet is, mikor a színpadon árnyakat idéz fel: megteheti ezt és meg is kell tennie, ha nem akar megazégyenUlve szétfoszlani az élet nagy színjátékéval szemben."

Nem panaszkodhatunk sorsunkra; tennivalótól bennünket asm kiméit meg. Boldog az olyan kor, mint a miénk, amelyre hatalmas feladat vár! Boldogok az olyan emberek, akik dicső fáradtság súlya alatt roskadoznak! Mennyivel jobb ez, mintha a semmittevés unalma alatt roakadnánk össze vagy busán szemlélnék a müvet, amelyet mások visznek véghez. Mi nem mondhatjuk el, együtt azzal a melankolikus Íróval, aki megírta a Jellemra.1 zokat«—agy kimerült korszak finom és törékeny visszfényét "Minden elhangzott mér; későn születtünk." Az uj társadalom nevében még nem hangzott el semmi. Mindent nekünk kell kimondani; mindent nekünk kell elvégezni. Munkára hát!

A Jellemra.1 zok /Caractères. 1688/ szerzője Jean La BruySre /1645-1695/; főmüvében a korabeli előkelőségekről fest pontos, ragyogóan megfigyelt portrékat, amelyekben egyúttal a korabeli udvari_és közmorált, a társadalmi igazságtalanságot is leleplezi - /A ford./- 77 -