Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

lenne jogos, eleven és eaberi? Csak az a fontos, hogy művészi lelkiiemerettel alkalmazzuk őket; és csak az Írók bűne, ha a modern melodráma, az első Jött-ment iparos kezére hagyva, az együgyüségben vergődik. Csak az Írókon múlik, hogy kiemeljék onnan. Ahelyett, hogy a színpadainkat benépesítő mesterkélt és sorvadt mUfajok körül foglalatoskodnának, vegyék elő újra a népi műfajokat, tisztítsák meg őket a szennytől, amit tisztátalan kézit üzletemberek nemzedékei rájuk kentek ée költözzön beléjük az ő kezük nyomán ismét a művészi igazság és a francia nyelv féltő gondja. Nem nyernek majd rajta kevesebbet, mint a nép; mert ennek az erőfeszítésnek segítségével elkerülhetik a divat változásait és lehatolhatnak az emberség időtálló mélyébe.

Egyébként a nagy költői melodrámánál nincs nehezebb és magasabbrendü műfaj; tulajdonképpen lóngészt kíván. Nem lehet törvényekre redakálni. Testet adni a legegyszerűbb szenvedélyeknek, a szerelemnek, a becsvágynak, a féltékenységnek, a gyermeki kegyeletnek, olyan mélységesen emberi, egyszerre olyan egyetemes és egyánitett típusokban, mint Romeo, Uacbeth, Othello, Cordelia; a lelkek természetes fejlődéséből vagy összeütközéséből olyan tragikus cselekményeket kicsiholni, amelyek elérnek a tragikum csúcsaira és a cselekvés végleteihez, drámákat, amelyek úgy villámlanak ée mennydörögnek, mint a természet nagy kitörései - erre osak emberfölötti alkotók képesek, amilyen Aiszkhűloez, Shakespeare vagy Wagner; ezek pedig nem ismernek más szabályt, mint hogy azok legyenek, amik.

Csak kívánhatjuk, hogy költészetünk komolyabban érdeklődjék a mindennapi élet tragikuma iránt, s igyekezzék kibontani belőle az örök elemet, a misztériumot, a belső muzsikát. Francia drámaíróink legnagyobbika - egy regényíró -, Balzac adott rá példát. A mai élet nemcsak tragikus költészettel viselés, hanem olyan fantasztikus erőkkel is, mint az ókori legendák. Ahogy Gabriele d* Annunzio mondja: "Elegendő, ha figyelmesen követjük az élő dolgok kusza ka- 65 -