Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

II. rész: Az új színház

közelről lehet... Hagy vonásokra, nagy tömbökre van szük­ség ... Széles vonásokkal kell dolgozni... Seprűvel kell festeni." Isten veletek, bonyolult lélekrajzok, finom csel­szövések, homályos jelképek, búcsúzzunk 'el a ssalénok és a hálófülkék egész művészetétől! Hadd tengesse tovább klvén­­bedt életét, ba tudja, a régi idő színházaiban; nálunk ide­gen, unalmas, nevetséges volna. A mi népi színházunk a dol­gok természeténél fogva talál vissza a görög színház opti­kájához. Nagyszabású cselekmények, nagy vonalakkal felraj­zolt, elevenen megmintázott alakok, elemi erejű szenvedé­lyek, egyszerű és elsöprő ritmus; freskók éB nem zsánerké­pek; szimfóniák és nem kamarazene. Monumentális művészetet akarunk, amelyet nép alkot a nép számára. Művészet, amelyet a nép alkot! Igen, mert nagyszabású népi műalkotás csak akkor születik, ha a költő lelke egy­ségbe forr a nemzet leikével, ha a költő lelke a közösség szenvedélyeiből táplálkozik. A polgári kritikusok gyakran állitják, bogy a népet semmi sem érdekli jobban azoknál a regényeknél ée színdaraboknál, ahol a bősök magasabb társa­dalmi osztályhoz tartoznak - mivsl a nálánál gazdagabb kör­nyezet bemutatása feledteti vele saját nyomorén érzett ke­serűségét. Lehet, hogy ez igy van és igy is lesz mindaddig, amíg a nép félig cselédsorsba kényszerül; de ba személyisé­gének öntudata feltámad, ba ráébred állampolgári méltóságá­ra, pirulni fog e lakáj-művéesetért ; ée azoknak, akik a né­pet becsülik, kötelessége, hogy kiragadják e művek bűvköré­ből. Hsa arról van szó, hogy a nép színpadán csak a népet mutassuk be. De ki kell emelni abból a megalázó helyzetből, amelyet a színházban évszázadok óta juttatnak neki: ajtó mögött megbúvó szolgaként lesi a kulcslyukon át gazdáinak viselt dolgait, rosszízű, gunyoros ás aggodalmas kíváncsi­sággal. Vegyen hát részt világpolgárként a világot festő színjátékban! Kapjon helyet a színpadon csakúgy, mint a né­zőtér padsoraiban minden osztály, de mint egyenrangú, test­vériségbe forrt- emberek gyülekezete, ne pedig versengő és- 60 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom