Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

rad számára, hogy kívülről vesz részt intim drámákban. Cor­neille belesodorja a cselekvésbe. Megvalósítja minden nagy drámai költő első törvényét: mindenki nevében esői, minden­ki számára. Meg aztán ezt az izmos normandiait vérmérsékle­tének bizonyos vonásai is a néphez kötik: előszeretete a nagy tirádák iránt, vérmes hevessége, hirtelen felgerjedé­­sei, váratlan és szöges érzelmi fordulatai, az az egész ösztönös szilajság, amely ott rejtőzik az általános jellegű gondolatok alatt - lásd Horatiust, aki az Értelem nevében szúrja le húgát. Esek a teljes, körüljárható alakok, akiket egy nagy s előre nem látott esemény tetőtől-talpig felkavar és egész valójukból kiforgat, lényegüknél fogva népiek. Az olyan teljes lelki pálfordulások a tragédiák végén, ami­lyen Cinnáé, Emíliáé, Augustusé, szinte megmagyarázhatatla­­nok a lafesu és meggondolt polgári lelkialkat számára; annál természetesebbek a szenvedélyes, apró árnyalatokat nem is­merő lelkeknek. És mégis: egyetlen Corneille-darab népszerű, népi vol­ta sem maradt teljesen csorbítatlan. Több okból: A nyelv. - Általános igazság, hogy a tragédia vagy a dráma formája gyorsabban hervad el, mint a vígjátéké; leg­alábbis gyorsabban válik érthetetlenné a kösöpség számára. Valóban: kevésbé realisztikus, kevésbé támaszkodik a termé­szet megfigyelésére, szubjektivebb, egyénibb, jobban magán viseli a kor és az ország bélyegét. A költő képzelete öntu­datlanul is a század atmoszférájából táplálkozik, azokból az esztétikai konvenciókból, melyeket az iró a maga környe­zetében magába szívott. Semmi nem avul el hamarabb .egy köl­tői metafóránál, ha a költő az udvarban vagy a szalonokban élt, ahol a szellemi bútorzat minden tiz-husz évben kicse­rélődik. így aztán ezek a képek gyakran szinte érthetetlen­né válnak, kivéve a néhány főből álló kifinomult elit szá­mára, amely annál elragadóbbnak találja őket, minél homá­lyosabbak és meglepőbbek; akár különös és erős fényben csillognak, mint Shakespeare-él, akár finom és elmosódott 24 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom