Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
I. rész: A múlt színháza
aki jónak látta, ha Orgon viszontagságaiba belekeveri a kongregációk ügyét és "Tartuffe-ben az örök ellenséget leplezte le, arra a végső következtetésre jutva, hogy a bárónak folytatódnia kell s ez jelenleg fontosabb, mint bármikor máskor”. Ahogy egy kritikus naivan megmondta: "A feladat könnyű volt ; úgy ment, mint a karikacsapás. A fekete embertől minden francia közönség irtózik. Országunkban soha nem fáradnak bele leleplezésébe és gyűlöletébe."^11/ Ilyen körülmények között már nem művészetről van szó és nem minden alap nélkUl vélem, hogy a Tartuffe, ha önmagára hagyják, kevésbé lett volna népszerű. Bármily izes, bármily erőteljes legyen is, formája túl kevéssé kötetlen; árzik rajta százada; bővelkedik hosszú beszédekben, nem is szólva az ájtatosok különleges nyelvéről, amelynek értelme a tömeg előtt rejtve marad. A nép megveti a vallási képmutatást; de nem hiszem, hogy megértené, főleg abban a jelmezben, amelyet a Provinciales^2/ korában magára öltött. De ne kötekedjünk Moliire-rel. Osztályrésze igy is igen szép. Kettős vígjátéki álarcának egyik vagy másik oldala két évszázad óta kivívja számára a nemzet valamennyi osztályának tetszését és gyakran testvéri gyönyörben egyesit! őket. Ez pedig színpadainkon ritka, . csaknem egyedülálló tünemény. Molière vénája nem apadt el Franciaországban. De bármily tehetségesek lettek légyen is a nagy ember követői, alig találni nyomát náluk a két vérmérséklet, a két alkat dus mollère-i keverékének: egyfelől az élet lrónikusan, kissé kiábrándultán finom elemzésének, másfelől ugyanez élet gáttalanul vidám élvezetének. Molière óta más Z11/ Le Temps. 1902 november 24. Z12/ A Les Provinciales /Vidéki levelek/ a gyűjtőneve Blaise Pascal 1556-tól 1657-ig megjelent 18 hires levelének, amely a jezsuitákkal száll szembe számos vallási és világnézeti kérdésben. A korában nagyhatású vitairat-sorozatot a francia irodalomtörténet ma főleg stiláris értékei miatt tartja nagyra. - /A ford./- 17 -
