Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

.

"Hadd csaljon ágyba a pöffedt király,

Csipdesse arcod, hívjon mucijának,

S egy-két büdös csőkért, vagy mert fene OJJávái ott babirkái nyakadon..."

/Hamlet^ Arany János fordítása/

Az utóbbi négy sorban egy egész élet paráznasága Jelenik meg csaknem elviselhetetlen szemléletességgel. Host lássunk hat sorban olyan tökéletesen kifaragott Jellemábrázolást, hogy egyetlen további részletre sinos szükség:

"... S története?

Üres lap. 6 szerelméről sosem szólt,

De titka, mint bimbót a féreg, úgy Blhervasztotta arcát, úgy epedt,

És zöld és sárga mélabuval ült A türelem szép emlékszobraként,

Mosoiygva buján."

/Vizkereszti Radnóti Miklós ford./

Vagy próbáljunk lépést tartani ezzel a szédítő irammal:

"Ti,Ég örökmozgó szférái, álljatok meg,

Hogy pangjon az idő, s ne jöjjön éjfél; Természet szép szeme, nyilj, nyilj, s teremts Örök nappalt, vagy hadd legyen az óra Egy év, egy hó, egy hét, egy árva nap,

Hogy bűnét bánja Paustus, s mentse lelkét!

O lente, lente currite, nootls equi!

Csillag kering, idő fűt, óra ver,

Az ördög Jön, s Faustus elkárhozik.

Istenemhez szököm! - Ki huzna vissza? lm, a mennybolton Krisztus vére árad?"

/Marlowe: Doktor Paustus; Kálnoky László fordítása/- 94 -