Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

éiea álmába ringatta volna." "Részvétéről beszélek,de nem akarok közvetlenül részvétet kelteni, "felékesítéséről, de nem sugallom ezáltal káprázatos csecsebecsék képzetét, a hegyekre ezt mondom, "magasak", de nem érzékeltetem magasságukat. Végeredményben persze mindebből az élő valóság képét idézem majd fel; de ez a folyamat hosszú lesz. Akár azt is mondhatnánk, hogy érzékeléseimet a ténymegállapítás után csúsztatom be.

Ám végső soron a prózának is meglesznek a maga képei. Minden fentebb idézett részletben találunk legalább egyegy mintapéldányt belőlük. A Proust-idézet közepe táján ott van a "virágbaborult ág"; Fieldingnél "az Éj kormos ujjal" és a "rezesképü hold"; és a Dickens-részlet lényeges tartozékai a "fodrozódó hullámok" és a "virágillat".

De azért néhány megjegyzést kell fűznünk a próza képalkotásához. Az egyik az,hogy takarékosan kell bánni vele. A próza felépítése lényegénél fogva nem képalkotó jellegű, hanem szószerinti;ha a vers vakmerő szabadosságával gyömöszölünk képeket egy prózai szövegbe, ebből születik meg az az elviselhetetlen "költői próza", amelyet mindannyian oly jól ismerünk.

Azt is megfigyelhetjük, hogy a környező próza furcsa módon ellapositja az alkalmanként használt képeket. Ha azt akarjuk, hogy a kép otthonos legyen a prózában, nem vihetjük messzire a mindennapitól. Fielding képétől: "Az Éj karmos ujjai"-tól eltekintve /de az ember talán önkéntelenül is megérzi, hogy Fielding foglalkozott a dráma sürgetőbb és szemléletesebb műfajával/ - nem igen vihetjük többre, mint a "virágbaborult ág", az általánosított "virágillat", vagy az alaktalan "hirtelen és homályos sosem volt élmények" -. Egyikben sincs őszinte törekvés arra, hogy képet teremtsen; csak lanyha igyekezet, hogy valamely kép árnyékát kölcsönkérja,hogy szinte lábjegyzetként utaljon egy másféle műfajra, egy másféle olvasói élményre. Ké- 92 -