Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)
IV. Izületi csúz
ST. CLARE: Ó, bár ébredne fel s beszélne még csak egyszer! /Éva fölé hajol./ Éva! Drágaságom! ÉVA: /kinyitja szemét, mosolyog, fölemeli fejét és beszélni próbál./ ST. CLARE: Megismersz, Éva? ÉVA: /bágyadtan fonja a nyaka köré karját/ Drága apukám! /Karja lehull; hátrahanyatlik./ ST. CLARE: Nagy ég! Borzalmas! Ó, Tamás,öreg barátom, ebbe belehalok! TAMÁS: Ó, nézze gazdám! /Évára mutat./ ST. CLARE: Éva! /Csönd./ Nem hallja már. Ő, Éva. mondd, mit létez! Mi az? ÉVA: /bágyadtan mosolyog/ Ó, szeretet! öröm! béke! /Meghal./ Éváról kiderül, hogy elég szófukar kislány volt, valójában ahhoz is gyönge, hogy összefüggéstelen legyen. St. Clare már inkább kitesz magáért! ST. CLARE: Hibáztam, Tamás, nagyot hibáztam, hogy ezt elmulasztottam. Mennyi szenvedést zúdíthatok rád ezzel a jövőben. Marie, a feleségem - 5 - ah! OPHELIA: Nincs magánál! ST. CLARE: /energikusan/ Nem! Most találom meg végre magam! /Hátrahanyatlik./ Végre! Végre! Éva, jövök! /Meghal./ És Tamás bátya még inkább kitesz magáért: Ne mondjatok engem szegény ördögnek. Eddig szegény ördög voltam, de most ennek vége, örökre vége. Itt állok a küszöbön,és indulok a dicsőség felé! Ó, George urfi! Megnyílt az ég? Enyém a győzelem! Az Or nekem adta! Áldassék az 5 neve! /Meghal./- 69 -
