Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

laltot vagy más valamit, mielőtt hazamegy?"

A rendezői utasításban most ez áll: "Belépnek a cukrászdába és leülnek két székre." A pultot a rendező alkotta meg úgy, hogy deszkát fektetett át két szék támláján, és máris belemerülünk magába a jelenetbe. A Mi kis városunkban a Jelenetek ritmusa szelíd, és a darab látszólag sosem halad sietősen.Mivel azonban Idegen ritmus nem tartja fel az egyes jeleneteket, mivel Wilder konvenciói átugorjék azokat a konkrét részleteket, amelyek meséjéhez szükségtelenek,a Ml kis városunk a szokásos két és fél óra alatt át tudja fogni legalább egy főhőse gyermekségét, kamaszkorát, szerelmét, házasságát és halálát. Sőt, marad ideje Wildernek arra is, hogy Emily halála után a temetőben is bemutasson néhány jelenetet. A darab kiterjedése arányban áll szerkesztésének tempójával. Wilder időt takarított meg, hogy másra használja és nagyszerűen fel is használta.

Azok a konvenciók, amelyeket Wilder kedvel, viszonylag stilizáltak.Shakespeare egy-két egyáltalán nem jellemző alkalomtól eltekintve nem használ olyan formális eszközöket, mint amilyen a rendező vagy a kórus. A monológ, a vers szuggesztivitása, a berendezetten, sőt olykor tisztázatlan színhelyen Játszódó rövid jelenet, valamint a rimes verspár utáni kimenet apró formalitása teljesen elég neki. Arthur Miller darabjában, Az ügynök halálában csak a világítást változtatja és egy-egy sort sző be; ebből tudjuk meg, hogy az időben ugrás történt.A konvencióknak egyáltalán nem kell valószerűtlennek látszaniok. Egyszerűen arról van szó, hogy az Író és a közönség valamiben, úgyszólván akármiben,megegyezik. "Megállapodtunk," szögezi le mindkét fél, "hogy ezt vagy azt a rövidítést elfogadjuk a valóság bizonyos érdektelen metszetei helyett, mivel ezáltal több időt fordíthatunk az érdekesebb metszetekre. Ha egy konvenció a való életnek egy kisebb jelentőségű részletét meghamisítja, ezt abban a vidám reményben teszi, hogy igy- 24 -