Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

A Julius Caesar összefüggően és a feszültség minden csökkenése nélkül két évi időtartamot ölel fel.

Ezzel szemben a mai átlagos darabban:

ELSŐ FELVONÁS: Koratavaszi délután.

MÁSODIK FELVONÁS: Ugyanaznap késő este.

HARMADIK FELVONÁS: Másnap reggel.

Egy-egy felvonáson belül az idomulás folyamatos, hacsak a javíthatatlanul gondatlan iró el nem küldi valamelyik hősét, hogy olyasmit vigyen véghez, amire a felvonásvég előtt semmiképp sem futhatja az időből.Ilyenkor az iró a szinlap egy sorában értesit minket:"A felvonás közben az egy percre leereszkedő függöny egy órányi idomulást jelez." De már oly aggályosán ügyelünk, nehogy az idő valószerűtlenül múljék, hogy az Egyszer hát évben*/ producerei némi maliciózus derűvel saját szinlapjukra a kővetkező magyarázó jegyzetet vezették rá: "A felvonás közben a harminc másodpercre leereszkedő függöny harminc másodpercnyi időmúlást jelez."

Minden másodpercünkről számot adunk, és közben ritkán jövünk rá, Logy - mint általában az olyan ember,aki szeret mindent a legszőrszálhasogatóbb részletességgel elmondani - unalmasak vagyunk. Viszont az az ügyesség, amellyel le tudjuk másolni az élet minden piszmogását, jámbor önelégültséggel tölt el bennünket. Mi pontosak vsgyunk. Mi nem csalunk. Mi nem alkuszunk meg semmiféle valószerűtlen konvencióval. Marlowe a maga primitiv módján még elfogadhatónak tarthatta, hogy Doktor Faustus utolsó földi órájának egészét alig negyvennyolc sorban foglalja össze. Mi nem követelhetjük meg közönségünktől, hogy képzelete ilyen barbár ugrásokat végezzen.

x/ Az Egyszer hét évben /The Seven Year Itch, 1952/ George Axelrod amerikai drámaíró nagy 'inert aratott müve; két évig játszották egyfolytában a Broadway-n. Hőse egy középkorú férfi, aki hét évi hűség Titán a körülmények sajátos összejátszása folytán megcsalja nyaraló feleségét. - /A szerk./- 20 -