Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)
IV. Izületi csúz
téki szobalány, járhat a normálisnál lassabban is. Az ajtót ki kell nyitnia. Rómeónak meg kell mondania, hogy kicsoda és mit akar. A lánynak azt kell válaszolnia, hogy nem tudja, Julia Itthon van-e, de majd mindjárt "megnézi". Rómeónak le kell vetnie kabátját - a lánynak pedig fel kell akasztania a fogasra. Aztán be kell tessékelni Rómeót a szobába. Ott Rómeónak közül kell néznie. A lánynak helylyel kell kínálnia, neki le kell ülnie. Várakoznia kell. Ha akarja, elütheti az időt azzal, hogy cigarettára gyújt, belelapoz egy képeslapba, vagy eljátszik a dísztárgyakkal a kandalló párkányán. Persze megigazíthatja a nyakkendőjét is a tükör előtt. Idővel - megfelelő idő múlva - lépéseket hallunk a lépcső felől. Vajon Júlia az? Lehet. De valószínűbb, hogy a lány, Julia kisasszony azonnal jön,parancsoljon talán addig valamilyen italt. Tulajdonképpen örökké a színhelyet Írjuk le magán a színhelyen, s megkérjük szépen a drámát, hogy várjon türelemmel, amig a környezetet leltárba nem vettük. Ez a görcs azonban nem enged fel Julia vagy az ital megérkezésével sem. Bár a tulajdonképpeni jelenet már megkezdődött, maga a dráma még most sem halad gyorsabban a környezet normális ritmusánál. Rómeónak meg kell kínálnia Júliát cigarettával, s meg kell kérdeznie, tölthet-e neki is. Érdeklődnie kell apja egészsége után, meg kell csodálnia a ruháját, kérdezősködnie kell egy festményről a nappali falán. Kedves kis tréfákat kell elsütnie, hogy bebizonyítsa, semmi sürgős mondanivalója nincs erre az estére. Júliának időt kell kapnia ahhoz, hogy telefonon beszéljen valakivel. Romeo elmondja, mi történt aznap a hivatalban, Julia beszámol a filmről, amit délután látott. Minden bizonnyal felmerül egy kis hirtelen, élénk vita valamelyik közös ismerősről, utána pedig könnyed nevetés. Romeo közli, hogy most már igazán illik távoznia.. Julia azt válaszolja,hogy még egyáltalán nincs késő. Romeo visszaül, s elgondolkozva igazitja a- 13 -