Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)
III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?
ötödikben részegült parancsokat harsog. Az első jelenetben a fiatal Holly Eastman-Cuevas riadtan bújik meg egy szőlővel befuttatott nyárilakban (az ötödikben hátat fordit üvegházi életének, és merészen menekül a küzdelmes jövőbe. Kire az este véget ér, mindenki és minden megváltozott. De egyetlen változást sem figyelhettünk meg menet közben. A darab négy jelenete után egy-egy hónap telik el, az egyik után pedig tiz. Minden mozgás, minden változás e szünetek alatt ment végbe. Mikor arra került sor, hogy ismét találkozzunk ezzel az érdekes társasággal, a pillanatnyi megmerevedettség állapotában találtuk őket - mindig uj, de ugyanakkor máris megmerevedett állapotban. Hőbb egy csendéletet kaptunk, aztán még egyet, aztán megint egyet. A darab megbukott; azt hiszem, épp ezért. Mellékes erényei rendkívüliek voltak; nyelve sokkal szemléletesebb, mint amilyet a Broadway-n megszoktunk; jellemzése friss, merész, meggyőzően igaz - elsőrangú minden tekintetben. Az előadás mind az öt hangulatképet nagy fantáziával vetítette elénk. A darab azonban egyszerűen nem volt hajlandó felhasználni, de még csak tudomásul sem venni azt a közeget, amelyben megnyilatkozott. Sosem haladt együtt az idővel, egyhelyben állt, miközben az idő másutt haladt előre. Ezzel az erővel a szerző önthette volna tárgyát egymás után rakott, lenyűgöző hatású visfestmónyeknek vagy - hogy mégse menjünk olyan messse - valamilyen irodalmi folyóirat önálló jellemkaroolatainak formájába is. A dráma az dráma; nagy téren és meglehetősen hosszú időszakokon át emberi alakok mozognak benne aszal a kifejezett oéllal,hogy a változás tényét tükrözzék, feltárják, megvilágositsák és általában kalapot emeljenek előtte. A változás életünk ijesztő s ugyanakkor mégis vérpezsdítő alápfaltétele; a drámát azért találtuk ki, hogy tisztelegjünk előtte.- 97 -Î I
