Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

csapdába* Manapság mesterkélt favágásnak hatna, ha olyan jelenetet eszelnék ki, melyben egy férfi, aki gyilkosságot követett el, le akarja rántani a leplet a holttestről szeretője és egyben felbujtója előtt, és kiderül, hogy az eladdig letakart holttest valójában épp szeretőjének holtteste.1 Az ilyen "kiszámított” képtelenségért mentegetőznöm illenék, hogy égy Gyilkosság rendelésre -tipusu darab nyíltan komolytalan, kiagyalt, s nem Időtálló szövedékébe beilleszthessem - ha ugyan egyáltalán beilleszteném. Szophoklésznek azonban ez legkedvesebb jelenete volt.

Az igazság az, hogy a körülményeik elválaszthatatlanok tőlünk. Kényszerítő erővel befolyásolják egész életünket. Egyáltalán nem függetlenek a jellemtől sem. kényszerítő hatásuk néha éppen hogy a jellemből ered - mások konok jelleméből. És minden formájukban befolyásolják jellemünket - alakítják, feltárják. A jellem legjobban abban a módban mutatkozik meg, ahogyan a körülményekre reagál.

A körülmények kényszerítő hatása és a jellem reakciója között feszültség van.

Ez a feszültség - olyan erők ellentéte, amelyek anynyira hatalmasak, hogy vagy az egyiknek vagy a másiknak engednie kell - ez a legfőbb ismertetőjele annak, amit történetesen mesének nevezünk. A mese lehet egészen egyszerű is. Seherezádét lefejezik, ha nem tudja elbűvölni a férjét. Hobln Hoodot felakasztják, ha nem győzi le János herceget. Jacket elovenen megeszik, ha nem jár túl az óriás eszén. Charlie Chaplin éhenhal, ha nem lopja el egy kisgyerek forró virslijét.

ÍUnden mese a körülmények kényszerének és az ember reagálásának lerögzltéséből áll/ Azáltal, hogy a mai színházból száműztük a mesét, kikapcsoltuk a kényszerítő nyomást és fölöslegessé tettük a reagálást. És ahogy eltűnt

x A jelenet Szophoklész Elektrájából való. - /A szerk./- 91 -