Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

béri egyéniség földalatti rejtekeiben lappangó dolog után nyomozok, és mérhetetlen mélységbe kell leszállnom. Óriási távolságot kell áthidalnom: a legtitkosabb óhajtól egészen a legféktelenebb tettig. És ennek a távolságnak minden apró kis közét jól kell ismernem. Ahogyan Lessing hangsúlyozta:"! költő talál a történelemben egy asszonyt, aki megölte a férjét és fialt... De a történelem nem mond el neki többet a puszta ténynél, az pedig éppoly borzalmas, mint amilyen szokatlan... Mit tesz tehát a költő?... Azon lesz, hogy a szenvedélyeket minden egyes alak esetében oly pontosan meghatározza s oly fokozatosan fejleszsze ki, hogy sehol se lássunk mást, mint az eseményeknek legtermészetesebb és legszokásosabb folyamatát."2 így az alakok reakcióinak skálája immár igen nagy, és az alak, ha valóban alaposan ismerjük, ennek megfelelően nő "nagygyá".

Az,hogy Oldipusz egyike a színpad óriásainak, nagyrészt abból következik,hogy oly sok mindent kell oselekednle.Meg kell mentenie országát a dúló vésztől.Szembe kell szállnia a hírrel, hogy ezért a vészért ő maga a felelős. Dacolnia kell a leghatalmasabb erővel, amely csak felléphet ellene - az orákulum Isteni szózatával -, és meg kell sértenie az orákulum legtiszteletreméltóbb képviselőjét, Teireziászt. Meg kell indítania egy nyomozást, amely talán tönkreteheti őt, meg kell acéloznia magát a várható csapással szemben, addig kell korbácsolnia büszkeségét, hogy képes legyen nem hinni a rá váró csapásban, s közben ki kell tartania, rettegnie kell és kétségbeesetten kapaszkodnia feleségébe, aki talán anyja is. Talpon kell maradnia, lelkében összeomolva, akkor is,mikor az elképzelhetetlen igazság kiderül, engesztelésül ki kell szúrnia saját szemét, bele kell nyugodnia Iokaszté öngyilkos-2 Lessing: Hamburgi Dramaturgia.32.fejezet. - /A szerk./- 83 -