Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

hogy Falstaff holmi filozófus-féle; de a csatatéren filozofál. Othello tekintete egy bonyolult cselszövény csapdájában fordul befelé.

Abban meglehetősen egyetértünk, hogy a Lear király - ban sok minden történik. /Jellegzetes kétségbeeséssex tesszük hozzá: "Túl sok is."/ Lear feldarabolja országát. Az egyetlen lányát, aki szereti, elűzi maga elöl. Kentet száműzi. Kikergetik a viharba, ahol látványos módon megőrül. Edmund hazudozik, hogy egymás ellen fordítson egy apát és fiát. A fiú álruhában, tébolyodottként jelenik meg a viharban. Az apának kiszúrják a szemét. Egy vén bolond meghal. Egy gazembert vivás közben ledöfnek. Edmund két tiltott szerelmi viszonyt is folytat. Franciaország felől hadsereg vonul át nagy garral a vidéken. Goneril megmérgezi Regant és öngyilkos lesz. Csata zajlik le nyílt színen. Cordeliát felakasztják. Edmundot megölik. Lear meghal.

Az egész Lear király csupa cselekmény, A cselekmény valósággal elárasztja. Hogy ebből a zűrzavarból bármiféle jellemzés is kikerekedhessék, hogy az elfoglalt Írónak még egyéni jellemábrázolásra is maradhasson szabad pillanata - ez egészen elképzelhetetlen.

Pedig lám, ott vannak mind, az egész pompás arcképcsarnok: Lear, Edmund, Edgar, Gloster, Kent, Regan, Goneril, Cordelia, a Bolond. Nem sok darab termett a világra, amely ilyen bonyolult meseszövevénynek vágott volna neki, de olyan is kevés akad, amely ennyi emlékezetes alakot keltett volna életre.

Ám erre az a válaszunk, hogy Shakespeare zseni volt, Shakespeare kivétel.Meglehet, hegy meghódolt az egyszerű emberek izgalomkeresésénekj meglehet, hogy agyonzsufolta darabjait abban a lázas igyekezetben, hogy élvezetet nyújtson; ő egyszerűen roppant szerencsés volt, mert különleges, égretörő tehetsége lehetővé tette, hogy ezek az illetlen kompromisszumok megférjenek az igazán lényeges munka elvégzésével.- 79 -