Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

végtelenül közömbösek minden olyan tevékenység iránt,amely hangsúlyosabb a falevél, a ruha vagy a kávé mellett olvasott újság zizegósénél. Igen: ellenségei vagyunk az aktivitás puszta fogalmának is.

2. lesz még valami?

Egyszer rendkívül kellemes estét töltöttem Washington utcáin föl-alá sétálva a Willard Hoteltől a Fehér Házig és vissza, Thornton Wilder társaságában. Wilder végtelenül szellemes társalgó. Sőt,voltaképpen olyan jó társalgó és ezért annyira kapós, hogy alig marad ideje egy-egy darabot végigirni.

Egész beszélgetésünkből a legélénkebben Wlldernek az az álláspontja maradt meg emlékezetemben, hogy a cselekményes szinház - a "lesz még valami?” színháza - elvesztette becsületét, és túlélte önnön hasznosságát.

Az Író részben saját legutóbbi darabját, a Hosszú utat magyarázta. A darab éppen ekkor kezdte meg pályafutását a Broadway-n,igen kedvező kritikai visszhanggal.1 Wilder egyike a legélesebb szemű, legeredetibb megfigyelőknek azok közül, akik most nem dolgoznak a szinház számára, és a Hosszú ut csaknem minden tekintetben lebilincselő mü.

Uégis, amint a szezon tovább haladt, a darabnak furcsa hire támadt. Azok a taxisofőrök, akik rendesen tizenegy óra körül szoktak a színházi negyedbe indulni, most jóval korábban felsorakoztak kocsijukkal a Han field elé?

z Wilder nálunk is játszott Pulitzer-dijas darabját /eredeti cimén The Skin of Our Teeth/ 1942-ben mutatt-. be New Torkb an parádés szereposztásban: Antrobust Fredrio March, Antrobusnét Florence Eldridge, SabinAt Tallulah Bankhead játszotta. - /A szerk./

A Mansfield 1926-ban megnyílt broadway-i színház; itt mutatták be a Hosszú utat.- 50 -