Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

B 1 $ s z ó Mikor Walter Kerr, a tekintélyes amerikai polgári na­pilap, a New York Herald Tribune színikritikusa, 1956-ban közreadta How not to write a play /Hogy ne Írjunk drámát/ cimü könyvét, szeme előtt egyetlen cél lebegett: saját ha­zája drámaIrodalmának java. Évek hosszú során át figyelte az amerikai színházi ólet lassú, de megállíthatatlan sor­vadását, borzongó rossz érzéssel ült a foghíjas nézőtereken azzal a kritikus számára elég furcsa tudattal, hogy bírála­tának jóval több olvasója lesz, mint ahány nézője a szóban­­forgó darabnak. Sokkal több "átlag-amerikai" ismeri Valter Kerr nevét, mint ahány an valaha hallottak a sűrűn bemuta­tott uj darabok kilencven százalékának szerzőiről; ezt azonban Kerr egyáltalán nem találta kellemesnek vagy hízel­gőnek. Íme a drámai "alapszituáció", amelyből könyve fakadt. Miért olyan kisszerű, miért olyan szürke, miért olyan élményszegény a mai amerikai dráma - miért fordult el tőle az amerikai közönség? - ezt a kérdést boncolgatja Kerr egy vaskos könyvön keresztül, rendkívül élvezetesen,szellemesen és gondolatébresztő módon. Szempontjai a közönség szempont­jai: ezt a színházat én sem szeretem, ezért, ezért meg ezért /az indokolás persze egy művelt, a színházhoz kitűnő érzékkel és alapos felkészültséggel közeledő szakemberé/; és ezek a szempontok mindvégig megóvják a művet a vaskala­­posságtól, az elvont elméletiségtől. Kerr alapállását egy­valami különbözteti meg az átlag-amerikaiétól: az nem szere­ti a mai amerikai színházat, de mivel fennmaradásához sem­miféle különösebb érdeke nem fűződik, nem is törődik vele tovább; Kerr szenvedélyesen szereti az igazi, a jó színha­zat és ezért minden erejét latbaveti, hogy valamit tehessen a mai amerikai dráma megújhodása érdekében.- 3 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom